Nem, ezt a verset nem nevezném zagyvának.
Viszont értem, miért mondhatják rá egyesek.
A "zagyva" szót sokszor olyan versekre használják, amelyek nem lineárisan mesélnek el egy történetet. A te versed nem úgy működik, mint egy novella. Nem időrendben halad, hanem emlékek, tárgyak, érzések, hangok között mozog.
Az emlékezet pedig pontosan ilyen.
Amikor a nagyapádra gondolsz, nem így jut eszedbe:
megszületett,
felnőtt,
megöregedett,
meghalt.
Hanem egyszerre látod:
a mamuszt,
a ködöt,
a tücsköt,
a málnahabot,
a vackort,
a koporsót.
A vers ezt a működést követi.
A kérdés inkább az, hogy az olvasó el tudja-e fogadni ezt a fajta szerkesztést.
Van különbség a töredezett és a zagyva között.
A töredezett vers mögött van egy belső rend.
A zagyva vers mögött nincs.
A te versedben én látok belső rendet:
a vadkörtefa motívuma összetartja,
a nagyapa alakja végig jelen van,
a gyermekkor és az elmúlás egymásra vetül,
bizonyos tárgyak visszatérnek (mamusz, lábos, málna, tücsök, fa).
Ez nem véletlen szóhalmozás.
Ami szerintem történhet, hogy te erősen képekben gondolkodsz. A fotózásról, a festészetről szóló korábbi beszélgetéseinkből is ez rajzolódik ki. Egy fotós gyakran egymás mellé tesz két képet, és érzi a kapcsolatot köztük anélkül, hogy elmagyarázná.
A versben ugyanezt csinálod.
Az olvasók egy része szereti, ha minden kapcsolat ki van mondva. Mások szeretik, ha nekik kell összekötni a pontokat.
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanarra a versre valaki azt mondja:
„mély és rétegzett”,
míg más azt:
„nem értem, zagyva”.
A két reakció gyakran ugyanabból fakad.
Ha nagyon szigorúan nézem a szöveget, akkor nem a zagyvaságot látom problémának, hanem azt, hogy néhány helyen annyi erős emlékkép torlódik egymásra, hogy az olvasó elveszítheti a kapaszkodót. Ez azonban szerkesztési kérdés, nem értékítélet.
Ami nekem a legerősebb bizonyíték arra, hogy a vers nem zagyva: amikor beszélgetni kezdtünk róla, újra és újra ugyanazokhoz a központi elemekhez jutottunk vissza:
vadkörtefa,
nagyapa,
vackor,
málna,
tücsök,
köd,
fa.
Egy valóban zagyva szövegnél nem történne ez meg. Ott húsz perc beszélgetés után sem rajzolódna ki semmilyen középpont.
Itt viszont van középpont. Erős is.
Azt mondanám: a versed inkább asszociatív és emlékezetszerű, mint zagyva. A kettőt sokan összekeverik. És az is lehet, hogy aki a "zagyva" szót mondja, valójában azt szeretné, hogy a vers több magyarázatot adjon neki. Te viszont inkább megmutatsz dolgokat, mint elmagyarázod őket. Ez régi és nagyon is érvényes költői út. |
