NAPLÓK: Nyakas
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 06:25 Összes olvasás: 7916| 27. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-10-30 12:19 |
AZ APÁM ÉS A NAGY PARASZT LAKODALOM
Az apám szeretett tréfálkozni.
Szakmája szerint géplakatos volt. 1935-ben a Horthy-korszak egyik elit iskolájában végzett, a Székesfehérvári m. kir. Vass József dr. Hadiárvagondozó Intézetben. Azért kerülhetett ebbe az iskolába, mert a nagyapám I. világháborús hadirokkant volt, a bal karját veszítette el.
Első és egyben utolsó munkahelyén — innen ment nyugdíjba — Budán, a Ganz Villamossági Művekben marógépen kezdett el dolgozni, és rövidesen a forgácsoló üzem művezetője lett.
A múlt század ötvenes éveiben, a rákosi korszakban, az erőltetett iparosítási törekvések idején átképzős oktatóként dolgozott a cégnél. A falvakból fiatal fiúkat és lányokat csábítottak a nagyüzemekbe azzal az ígérettel, hogy „átképzéssel” gyorsan szakmát szerezhetnek. Lényegében csak gyakorlati képzést kaptak, és formális vizsga után betanított munkásként dolgoztak, sorozatgyártást végeztek.
Mint mondtam: az apám szeretett tréfálkozni, viccelődni. Jó hangulatot teremtett az oktatáshoz. Az egyik szokása az volt, hogy meglepetésszerűen megkérdezte valamelyik leányzótól:
— Mond, nem mész még férjhez?
A megkérdezettek megszeppenve, pironkodva válaszoltak:
— Még nem, Józsi bácsi.
Mire az apám:
— Kár…Pedig úgy elmennék már egyszer egy igazi nagy parasztlagziba — Persze, aztán nevettek.
Egyszer viszont egy talpraesett lány visszavágott neki:
— Hát, Józsi bácsi, ha azon maga is ott lesz, akkor az tényleg nagy parasztlagzi lesz.
Az apám soha többé nem tette fel a kérdést.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
