biztos ami biztos, ide is felteszem, hogy meg legyen
Most ide írok, mert amit mondandó vagyok, azt CS.A. nem tenné ki az ablakba gondolom. Bár elég nagy a mellénye, mint ahogyan a "nélküled" című naplójában legutóbb közzétett bejegyzéséből látszik > crisis cancelled <
Előrebocsátom, hogy szeretek lelkesedni, illetve még képes vagyok lekesedni dolgokért, élményekért, emberekért, egy különleges pillanatért, zenéért, versekért, szóval bármiért ami örömet okoz nekem. Ez mindig váratlanul ér. Megkülönböztetném az örömet az élvezettől, mert utóbbit mesterségesen is, vagy előre programozottan is elő lehet idézni.
Pont ilyen örömet szerzett itt ez a nagyítós vers is úgy jó három éve. Ez meg fog maradni mint élmény még akkor is, ha a szerző kb felvilágosít, hogy szerinte mit és hogyan kell értenem, vagy éreznem. Habár azt jól látja, hogy:
"De, természetesen, az Olvasó felett nincs hatalmam. Ő bizony annak olvassa, aminek akarja." De most térjünk is visza ahhoz a naplóhoz, ami miat most füstölöghetnékem támadt.
Tehát az a bizonyos napló, amiben egy reménytelen szerelmes gyötrelmei sorjáznak napról napra. Már nem tudom hány hónapja.
Kedves Angéla ha az sztori valóságos és tényleg a magánéletedet és magánérzéseidet tártad a nyilvánosság elé, akkor ne csodálkozz, ha véleményt is alkotnak az olvasók. Sztem többségében részvéttel telve követtük figyelemmel vívódásaidat. Ez a fajta őszinte kitárulkozás kinek sokkolóbb volt, kinek kevésbé. Szóval álszent dolognak tartom, ha ez után a hosszas és folytatólagosan elkövetett önkéntes nyilvános gyónássorozat után méltatlankodva kéred számon az olvasóktól ( akár csak egytől is) hogy véleményt alkosson az egészről és azt is, hogy mifélét.
Ha viszont a sztori fiktív és csupán irodalomnak szántad, gratulálok, mert sztem mindenkit sikerült rászedned. Büszke lehetsz magadra tényleg. Ámde, ha a jogosan érzett büszkeség túlnő és nagy mellénnyé dagad, az már nem olyan vicces.
A > napló>nélküled >crisis cancelled< bejegyzésben foglaltakra gondolok. Arra a nagyképű, becsmérlő, lekezelő stílusra ami süt a posztodból. Hogy ezek a buta olvasók képtelenek felfogni a művedből az üzenetet. A közönség képtelen felfogni azt a nagyszerű igazságot ami TE vagy.
Persze ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen mint mondod
-"úgy fog értelmezni, olyan sablonok mentén, amilyenek rendelkezésére állnak, amik, ajjaj, - ezt egy leélt élet után mondom- kibaszott eccerűek, korlátoltak, közhelyesek, de sebaj, mert sokan, a többség osztozik bennük."
Én teljesen megértelek, mert eléggé elkeserítő lehet ilyen lelki és szellemi árvízkárosultaknak írni
mint pl. a Dokk közönsége. Én nagyon remélem, hogy ez a szösszenet amit most megfogalmaztam, nem hátráltat azért hogy beérj abba az általad -írásod végén- említett kibaszott célba.
Üdvözlettel / baszodalásan / egy a sok közül. |
