NAPLÓK: gingiva Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 11:55 Összes olvasás: 21147| 1. | [tulajdonos]: Mindig is... | 2006-10-27 00:07 | ... beszéltem magamban, magammal és mással; kérdéseket tettem fel és rögtön válaszoltam. Gyakran megríkattam magam, ha úgy gondoltam, szépet mondtam, és arról álmodoztam, kivel, mikor, milyen helyzetben fogom megosztani. Szégyenletesen emberi.
Ha nyílt lapokkal kellene játszanom, persze mindent letagadnék, még azt is, hogy időnként romantikus és gyenge és szomorú vagyok. Nem engedhetem meg, hogy ilyennek lássanak és nem is akar senki ilyennek látni. Illedelmesen felveszem az álarcom, nevetek, dühöngök és hisztizek a külvilágnak csak azért, hogy utána álmatlanul öleljem a kispárnámat, miközben keresem a megoldhatatlan megoldást.
Izgat, hogy "hangosan" kimondom. Egyértelműen magamnak írom, de lüktetően dübörög és feszít a "büntetlen" magamutogatás, hogy számomra ismeretlen emberek láthatnak az agyam legsötétebb, legtitkosabb zugaiba, és nem kell igazodnom, alkalmazkodnom és megfelelnem. Nem kell attól tartanom, hogy a szeretteimet megbántom azzal, ha Istenről, hűségről, öngyilkosságról, szabad akaratról, vagy csokitortáról beszélek, és nem fulladok meg attól, hogy az éjszaka sötétjében, vagy a wc magányában szólok magamhoz.
Talán egyszer Neked is elárulom, Kedvesem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
