NAPLÓK: egy apához Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:38 Összes olvasás: 21295| 4. | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2006-07-07 07:18 | Egyre inkább visszatér az érzés, ami a terhesség elején volt, mikor te azt nem mondtad, hogy vagy te, vagy a gyerek. Soha, amíg te nem leszel, nem lesz teljes az életem, de most már a fájdalom mellett tudok érezni mást is. Mintha csak két ember lennék. Így most újra megtaláltam azt a mély, nyugodt örömöt, ami augusztusban az első hónapban meglepett.
Tegnap délután óta nem fáj a hasam, bár soha nem tudok róla megfeledkezni, mert mindig érzem. Kicsit húz, kicsit feszül, vagy csak érezteti, hogy van.
Ma hajnalban az uszodában az utolsó előtti hosszt nagyon gyorsan úsztam. Amíg meg nem születik a Kicsi, soha többet nem szabad ilyet csinálnom. Annyira elgyengültem utána, hogy alig tudtam visszaevickélni a másik oldalra, s még most sem vagyok igazán jól, pedig már hazajöttem. Ilyenkor mindig megijedek, hogy elveszítem Őt. Ez kelti a legnagyobb félelmet bennem, s nagyon aggódom, hogy egészséges-e. Bárcsak mondanád, hogy nem veszítem el, s nem lesz semmi baj, egy szép és egészséges kisbaba fog születni. Mindig érzem a hiányod. Van néhány olyan dolog, amit csak te tudsz megtenni egyedül.
Arra vágyom, hogy este, mikor már olyan fáradt vagyok, hogy mozdulni sem tudok, együtt feküdjünk le, hogy hozzád simuljak, s te a hasamra tedd a kezed. Így most csak én rakom a kezem minden este a hasamra, s rajta tartom, amíg csak el nem zsibbad, hogy aztán éjszaka valahányszor felébredek, úgy aludjak újra el, hogy ismét a hasamon fekszik a tenyerem. Ettől valahogy könnyebb, ha kicsit fáj, elmúlik, ha feszül, ellazul, s megnyugszom, eltűnik belőlem az aggodalom.
Régóta töprengek már, hogy mi legyen a neve. Nehezen találok olyat, amin úgy érzem, szólítani tudnám Őt. Arra gondoltam, hogy legyen két neve. A második lehetne a tiéd, vagy ha lány, a nagymamád, vagy anyukád neve. Ez a név a gyökereihez kötné őt. Tudom, mondhatod, hogy nekem is van családom. Igen, gondoltam rá, hogy a szüleim nevét kapja, s tőled a vezetéknevét. Rossz, hogy nem tudom veled megbeszélni. Az is kérdés benne, hogy megkereszteljük-e vagy sem. Én nem vagyok vallásos, s mégis tradíciót, gyökeret jelent számomra a vallás, s engem megkereszteltek annak idején. Olyan állapot ez, mintha nem lennék teljesen meztelen, ugyan lehet ez csupán illúzió. S az is kérdés, hogy milyen vallás szerint kereszteljük. Te katolikus vagy, ugye? Csak a szüleidből gondolom. Anyu nálunk evangélista volt, apu református. Engem és a testvéreimet nem is tudom, hogy keresztelhetett katolikus pap. Talán a nagymama miatt. Tényleg nem tudom. Hiányzol. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
