NAPLÓK: iTomjaimra bontva Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 16:16 Összes olvasás: 30001| 9. | [tulajdonos]: egy | 2006-06-22 00:47 | Egy bolond százat, egy fecske viszont nyarat nem csinál.
Nézem a naplókat. Az egyikben az áll kábé, hogy ma itt mindenki megbolondult?, olyan lett ez a dokk, mint egy kloáka(sic!) egy burjánzó, őszinte kloáka. Kloaka-maci lettem én is, gyanítom. Főkolompos? Minden csoda három napi tart, nyugi. Utána? Fel! Támadunk! (Szakálla van a poénnak, az "átkosba" nyúló hosszú szakála.)
Másik naplóban Dávid ötvenegyedik zsoltárát látom, amit akkor írt, amikor Betshabét elcsábította, a férjét (Uriást) meg szépen elveszejtette a háborúban. Furcsa, mintha a bűnök elkövetése arra szolgálna, hogy létrejőjjön egy remekmű, a bűnbánat legszebb, legelemibb, legőszintébb kifejezése. Nem is tudom, Dávid Istennek írta, vagy az örökkévalóságnak... Leírta, vagy éppen csak tovább hagyományozta... (Persze, lehet, hogy csak az én bibliaolvasatom naív, és köze sincs ennek a zsoltárnak a Dávid-Betshábé-Uriás háromszöghöz, és egy sokkal piszlicsárébb bűnöcske szülte. Disznóhúst evett a szerző. Mondjuk.) Felvetődik a kérdés, hogy magamnak írom ezt a naplót (az origónál megjelölt dokk-os önkorlátozás/önbebörtönzés célkitűzésével), vagy az örökkévalóságnak? Avagy böjt-e ez a napló, vagy vanitatum vanitas, aminek meg lesz a böjtje? (Még bolhából elefántot csinálok, Dávidból Góliátot.)
Ötvenedegyedik zsoltár. Csak pár kiemelt mondat:
"Hints meg engem izsóppal/ és megtisztulok,/ moss meg engem/ és a hónál fehérebb leszek!/ Ádd, hogy örömet és vidámságot halljak,/ hadd ujjongjanak csontjaim,/ melyeket összetörtél." "...nem kedveled/ a véres áldozatot,/ ha égő áldozatot hozok,/ nem tetszik neked./ A töredelmes lélek áldozat Istennek,/ a töredelmes, alázatis szívet, Isten,/ nem veted meg." Na és mi jön ezután: "Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,/ hogy felépüljenek Jeruzsálem falai./ Akkor majd kedvedet leled/ az igaz áldozatban,/ ajándékokban,/ egészen elégő áldozatokban;/ Akkor majd fiatal bikákat/ tesznek oltárodra." (Neovulgáta; Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997) No, ezt akár ironikusan is lehetne olvasni: tisztíts meg engem, azzal jót teszel Sionnak, és magadnak is, mert újra szeretni fogod az égőáldozatot. :) Lehetne így érteni. Ha nem lenne őszintébb, az emberi esendőséget egészen mélyen felvállaló szöveg. ("Porszem vagyok a sivatagban. Porszem vagyok a gépezetben" - Prity Pruty - Marno János dialógus. Ecce homo(k).) Minden Istenért van, de Isten én értem van, és akkor megint Escher ugrik be, a lentebb említett kéz-rajzol-kéz-rajzol-kéz.
Egy dologra jó ez a napló, hogy kezdjen kirajzolódni, hogy futnak körbe (kéz-rajzol-kéz-rajzol-kéz módon) gondolataim. Örvény? Őrület? :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
