NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 14:48 Összes olvasás: 5010036| 741. | [tulajdonos]: köpni kell | 2018-11-08 21:05 | Eljött hát ez is. Teljes idétlenségében megélni, ami nekem a szerelem. Várható volt, ismerve a magam szerelmes természetét, h már vagy 3 éve nem volt semmi történés, nem függtem rá semmi képzelt sztorira, stb.
Na de itt van végre, ez is meglesz, élveboncolhatom a dolgot, mert beindult ez a szar megint. Beindítottam nyilván, mert ez nem a sors, hanem én magam, gondolom, mert jóval inkább élőnek érzem magam, ha bennem ég a láng, az az elmebeteg.
A dolog több ponton rettenet, mi is lenne más, volt egyszer is, h ne az legyen? Féléve nem tekintem magam nőnek, már csak ezért is horror, de tudnám még sorolni, de marhára nincs kedvem. Ami érdekes, mármint bonctanilag, h az az ember nem szimpatikus és nem találom vonzónak.
Szépen látszik a totál értelmetlen alap. Hogy akkor mégis mitől? Ó, hát az ő viselkedésétől. Mert semmilyen szinten nem érdekelt, csak negatívan megkülönböztetett engem a többiekhez képest, pl ha a mellette levő géphez ültem, úgy éreztem, zavarja, h ott vagyok. Elég szarul esett, de tudom magamról, h idegenekben rosszabb benyomást keltek, mint amilyen vagyok, úgyhogy nem vettem fel, csak kikerültem. Aztán mikor egy értekezleten mellém ült, pedig volt bőven máshol hely, akkor az fura volt, pláne, h továbbra se szólt egy szót se hozzám, pedig egyébként meg mindenkivel folyton beszél. Most meg néha néz. Annyiszor láttam már ilyet.A hiúságomnak hízeleg, de egyébként horror, ha belegondolok, nemcsak, h az anyja lehetnék, de az anyja is itt van kolléganő, 2 kerek évvel idősebb nálam.
Jó, ez teljesen komolytalan nyilván, ami viszont nem az, az én lelkem. Hogy hogy a francba érjem azt el, h ez ne fejlődjön a következő fázisba bennem. Mert ezzel, a másik fél vélt érdeklődősével indul mindig és tökmindegy, h van-e esély bármire elmegy a végsőkig, mikor majd belepusztulok ebbe a semmibe. Mert öröm, h jé, még mindig képes vagyok tetszeni. Oszt kell a napi adag megerősítés, h ez létezik. Asszem vmi ilyesmi. Ebből marad a végére a függést fenntartó remény, h hátha mégis van sztori, hátha valódi.
A többi, pl jó tulajdonságai, meghatódásom azon, h él, felcserélhetetlensége bárki mással, h csak az ő jelenléte kelljen, magam áldozása, h csak neki jó legyen, ezek mind utána jönnek, mikor bennem beindult és átbillent. Utólag megteremti az indokot, utólag lesz belőle sors. Vélt érdeklődése. Valahol magamba voltam mindig is szerelmes, azt hiszem. Vhol az egész hála, h szerethetőnek vagyok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
