NAPLÓK: történetecskék Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 11:15 Összes olvasás: 25477| 10. | [tulajdonos]: Beépített múlt | 2006-10-02 18:46 | Az evés és a csokis-doboz játék érzéki élményéhez szorsoan hozzátartozott kezünk váratlan és öntudatlan találkozása a doboztetőn. Soha nem beszéltünk róla, soha nem vitáztunk, hogy most én, aztán te, vagy csak én, te ne. Mint esti lefekvéshez a friss ágynemű illata és érintése, úgy tartozott mindez szakaszolhatatlan és megbonthatalan barátságunkhoz.
Mindent megtettem, hogy a hiányt kitömjem. A zongoráról beszéltem, ami a hétvégén csak a miénk. Éjszakai kalandozásainkról az üres épületben. A délutáni soronkívüli zsíroskenyerekről, melyekkel mi ötünket megszántak néha a konyhás nénik. A szabad ping-pong asztalról a társalgóban. Az udvaron talált egérlyukról, a fészkéből kipottyant kisgalambról, amiért kimásztam az ablakon a járdára titokban. Az éjszakai sátorépítésről, s a szörnyekről és lényekről, akiket ilyenkor szoktunk kétvállra feszíteni. Elértem, hogy Feri izgatottan várja a velem töltött hétvégét, s minden más fontos dolog, szőke anyuka, az almáskert otthon, amit csak hírből ismertem, s egyéb Ferit és engem elválasztó vágy és érzés háttérbe kényszerült árnyékká legyen.
Karácsonyi hétvége előtt álltunk, melyben a várakozásnak és a csodának is lett helye, minthogy Feri anyukája megígérte, hogy fölhív minket külföldről vasárnap délután négykor.
Már kettőkor ott szorongtunk mind a hatan a telefon körül, Mari néni elnézően engedett izgalmunknak, s magunkra hagyott az irodában. Negyed négykor szólalt meg a telefon. Fölkaptam, s egy női hang szólt bele. Add kérlek az ügyeletes nevelőt. S én öntudatosan válaszoltam, hogy az ügyeletes nevelő ránkbízta a telefont, mert vártuk ezt a hívást, s tessék kapcsolni Feri anyukáját. A nő a vonal végén ingerült lett, s rámszólt, hogy azonnal induljak a nevelőért, mert sürgős ügyben telefonál. Erre én megmagyaráztam neki, hogy az ügy valóban sürgős, s hogy már órák óta várjuk a hívást, s kapcsolja azonnal Feri anyukáját, mert Feri itt áll mellettem, s vele szeretnénk beszélni. Mérgesen kérdezte a telefonos nő, hogy hívnak engem, s én csak győzködtem, hogy az most nem fontos, ne húzzuk az időt. No, erre már teljesen méregbe gurult a hölgy, s közölte velem, hogy ő Csegres tanúr felesége a Csegres tanárnő, s azonnal mondjam meg, hogy ki vagyok én, mert ő még ilyen szemtelen és neveletlen gyereket nem látott, s kikéri magának azt, ahogy én viselkedem, s majd meglátom, hogy mit kapok én ezért hétfőn, ha bejön. Csegres tanárnőről tudtam, hogy ugyanolyan savanyú szagot áraszt, mint a Csegres, csak még az alattomos villámokat és a fékezhetetlen mennydörgést is a zsebében hordja, s napfényes napokon nem is szokott bejönni az iskolába, hanem beteget jelent, ahogy most is akarta volna, ha én nem akadályoznám ebben már hosszú percek óta. Kivert a veríték, erős vizelési ingerem támadt és lecsaptam a telefont. Másnapra belázasodtam.
Feri később elmesélte, hogy anyukája négykor telefonált, Mari néni vette föl, nem sokat beszéltek, s hogy engem üdvözöl, s azt üzeni, ne izguljak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
