NAPLÓK: történetecskék Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:34 Összes olvasás: 25488| 6. | [tulajdonos]: Beépített múlt | 2006-09-29 11:26 | Előre elterveztük, még vasárnap délután, mielőtt a hazajárók szállingózni kezdtek volna vissza. Szorongással és várakozással teli vasárnap délutánok, amikor ötszemélyes idillünket fölváltotta a beérkezők frissessége és közönye. Ebből fakadó feszültségemet oldották az otthonról, mások otthonából érkezett kibontott befőttesüvegek, süteményes dobozok, jó szagú, szalvétába csomagolt sülthúsos szendvicsek.
Két öcsémmel mindent átgondoltunk. Feri, egyébként a legjobb barátom volt, de ez nem állt összefüggésben azzal, hogy éppen az ő szekrényét kérszültünk kifosztani. Hétfő délutánra időzítettük az akciót, amikor a többiek a tanulóórára mennek. Ebéd után egyérintőztem Ferivel. Ebben a játékban is egyforma jók voltunk, közöttünk versengés vibrált. Nem tudtuk még becsülni egymást, állandó harc és szerelem feszült kettőnk között. Mégsem verekedtünk soha egymással. Ha bunyó, vagy nézeteltérés volt a fiúk között, mi ketten mindig egyoldalra álltunk. Zavartalanul tudtuk éveken át szeretni ugyanazt a lány, gyakran ugyanazokat a lányokat. Míg rugdostuk a labdát, teljesen elfelejtettem a lopást és csak a tanulóóra kezdetét jelző csengő juttatta az eszembe. Ferit előrküldtem, mondván hasmenésem van. A tesóim lebújtak az alagsorba. Néhány perc alatt elcsöndesedett a kollégium.
Feri magas szőke anyukája minden hétvégén, de néha hétközben is bejött, és a legválogatottabb finomságokat csomagolta kisfiának, sőt, külön nekem és testvéreimnek is, mindig mindenből egy-egy kisebb csomagot. Mi a hétvégi kiéhezettek pillanatok alatt fölfaltuk a dobozok, zacskók, kosárkák tartalmát, s nyálunk csorgatva néztük, ahogy Feri visszacsomagolja saját finomságait, s gondosan, minden csomagocskát egyenként eltesz másnapra. Aztán hétfőn, vagy kedd este vette már csak elő, s nekem mindig komoly erőfeszítésembe került, hogy mikor előveszi, ne kelljen kérnem tőle, nem kelljen kunyerálnom, hanem adjon, s természetes legyen, hogy a maradék, megint négyünk között oszlik el. Hát ezért, ezért határoztunk úgy öcséimmel, hogy lopunk, mindent ellopunk. Bosszú volt ez, igazi bosszú.
A szekrény kulcsot az ágyfiókban tartotta. Áki figyelt az ajtóban, a többit én csináltam. Csabi meg szaladgált Áki és köztem. Hordta Ákinak a kaját, miközben tömte magát ő is. Talán három perc alatt faltunk föl mindent. Még arra is ügyeltem, hogy mindent visszacsomagoljak, szépen gondosan, ahogy Feritől láttam. A kulcsot ugyanolyan ferdén tettem vissza, s a lepedő ráncait fölötte is ugyanúgy eligazítottam. Először a két öcsémet küldtem föl az osztályba. Én a vécére mentem, s meghagytam Csabinak szóljon Ferinek, hogy hívom. Mari néni még örült, is, hogy Feri lejön értem. Feri együttérzett velem, mert azt mondtam rettentően fáj a hasam és hánytam is. Arra panaszkodtam, hogy minden kijött belőlem, amit ebédre ettem, s hogy éhesen nem lehet tanulni. Az osztályba menet a lépcsőn, átölelte a vállam és azt mondta: este, kibontjuk az epres sütit, elfelezem veled, jó? Rendes vagy, Feri, mondtam, majd rábeszéltem, hogy a rántott combokat is osszuk el, de adjunk Ákinak és Csabinak is. Hiszen a testvéreim. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
