Hiány

A kölcsönösen megvont bizalom,
Mint hirtelen támadt kalciumhiány
Szilánkosra
Tördeli
Napjaimat.
A salétromos falú pincék,
Kettéharapott vodkás poharak,
És idegen ágyneműk
Mozaikjai közt támadt űrben
Mesterséges égitestek:
A város fényei bolyonganak.

Gyanús külsejű bérház méreget a túloldalról:
Arcán golyónyomok és műszaki betoldások himlőhelyei,
Párkányokból szőtt ráncai közt fekete korom.

Három óra felé járhat, éjfél után.
Havazik.
Ilyenkor van csak igazán késő
Útjára bocsátani a vészjeleket,
A segélyhívást, ami lecsábítana
A gyanta és forralt bor szagú térre,
Kabátod bélésében a forró testű énekesmadarakkal.

Karácsony és Nagycsütörtök napjai vagyunk,
Fényévnyi köztünk a távolság.
Hogy visszataláljunk egymáshoz, kevés minden űrtani ismeret–
Lustán csorog ablakomon a hold csomós nyála:
Ezüst rácsai hetekre fogva tartják a Hiányt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.