Regensburgi zsoltár

Folyópart. Fűzfák. Könnyek. – Ismerős.

A Nap ezer, tágranyílt szemű ablaktáblán.
Darabokra törve.
A város már a túlparton.
Kistáskával a vállán, sietősen.
Jeruzsálem, ha rólad elfeledkezem.

Benned otthon lehettem volna.
Száradjon el jobbkezem.
A folyó, mint a gyász a dalban, úgy sompolyog.
De az is lehet, hogy örömének.
Az örvény rámmosolyog.

Tapadjon ínyemhez nyelvem.
Németül, búzasörízűen.

A dóm üvegjein átverekszi magát az esti fény.
Fáj elveszíteni azt, mi sosem volt enyém.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.