Elegem.....

Elegem van a nyikorgó ajtókból
Elegem van a lopódzó napokból
Elegem a hajnali kelésből
Elegem a sohasincs nyerésből.
Elegem van az oktatásból,
az üres kioktatásokból,
Elegem van a másnapból,
a harmadnapos rohanásból.

Elegem van a kutyából, mely lenn üvölt
a szomszéd-éjben,
Elegem van a nemtörőddel, mely
nevelést színlel szenvedéllyel.
Elegem van az árulásból,
a jóhaveri károgásból,
Elegem van a feledésből,
a fonnyadt összenevetésből.
Elegem az etetésből,
a varjúszarta vetésből, s
Elegem van a szavakból, melyek
rég nem azt jelentik, mit egykor...

Elegem van a telefonból
a lélekhideg, búgó hangból,
Elegem Tőled a karóból,
melyet naponta nyelek le lélektanból
Elegem van, hogy látom búrád,
hogy nem érzed a tetted súlyát!
Elegem, hogy nem fog otthon a drágalátós édesapád!
Elegem, hogy nincsen ,,halló",
hogy folyton nem vagy kapcsolható,
S elegem van, hogy sok a tahó:
...itt rohad, mint lepisált tavalyi hó...

Elegem, hogy láttam Veled
a Dél-tengeri lagúnát,
hogy újra-újra ismételed
ugyanazt a fabulát!
Elegem van a közelségtől,
mely inkább választ el mindentől,
Elegem a tökmindegyből,
a kifordított egyszeregyből...
Elegem van a közügyektől
a benne észlelt szürkülettől,
s elegem a maró gúnyból,
az érték-gyilkos ,,mindíg újból".

Szobatársam magnójából,
a meddő viták hányójából,
Elegem a valagadból,
meg nem kívánt lankadatból...
S végképp elegem van abból,
hogy többnek látszol Tenvalótól...

Elegem van abból is, mi
ott ragyogott egykoron:
a becsület vér-izzadmánya
torr(e)ádoron, s bivalyon,
Korunkban,  - sárral kihordott
kínveretes tócsájukon -
itt tetvészked, s mekeg-makog
öt- hatszáz cerkófmajom....

Tehát

Elegem van a tettetésből,
a folytonos elleplezésből,
Elegem a spionokból,
a feljelent-marionokból
kik itt baszódnak hetven éve aktástól és
iktatóstól:
nem teszik ki szűrüket a kultúra
bugyráiból!
S lett elegem bratyizásból,
kisvárosi mutyizásból,
odaégett  panelzsírból,
hogy nem állunk másból, csak fasírtból...
A pótolt barátságokból,
A fényév bepótolhatatlanságból,
A dumából, a Tisztelt Házból:
a túszul ejtett igazságból...
Hogy kér oldozást serényen
a paptól, az, ki ott lapul kevélyen
a mi adónkból keményen visszatérített
keresztmedencében!!!

Elegem van a három lányból,
a plafon fölötti kuplerájból,
hogy ott állandóan csak dugnak,
s engem nem visznek fel óráculumnak!

Elegem van a jövőből, a tegnapból
s a mából,
kormányzati terrorból s mindenféle gárdából
Hetesekből, s Bumerángból,
Havasból és havazásból,
ugyanazt a szöveget nyomják má' vagy
harminezervalahányszor
El.

        De mindez mit se számít, ha tudhatom, hogy
mától  meg
Tinektek van Belőlem
                                   most már
                                                      végképpen
                                                                            Elegetek!

















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.