Neked

Ébred a fény és jő
szárnyakon új nap,
lángja keresztülsző
éjbeborultat.

Nézd, csupa nyál, könnycsepp,
harmat a fű lent!
(Rítta a napfény csak
azt aki füllent.)

Nagy siralom, völgyben,
mind ami bánat,
suttog a sok könny benn:
élni a mának.

Könnyen a könnyből jön
mégis erényed:
légy aki vagy, tisztán,
önnön edényed.

Ropja az ég és völgy
körbe a táncot,
nézi fehér-kék hölgy,
mélyül a ráncod.

Ránca mosolynak gyűrt
boldog igézet,
oldva bukott angyalt,
kit leigázott,

s ébred a fény és jő
szárnyakon új nap,
árnyak a fény szélén
mind leborulnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.