EXIT MONVMENTVM

Fércnél maradandóbb
a seb, melyet össze sem zárnak.
Szellőzni kellett
a felnyitott anyámnak.
Steril mancsú dokik
mocskos sebkéssel
(belerakták a bacit,
mi levegőre hal el)
második csücsöri köldököt
rondítottak a karcsú hasára.
Míg be nem forrt belé láttam,
a belét. A műtét balul ütött ki,
de „jobb, mint a tumor”-humorral
sem tudta elütni a dolgot,
hogy a helyzet kínos élét elvegye,
mikor naivan
feltárta feltárt alhasát –
legbensőbb kínjait.
Kínos volt, neki fizikai kín,
nekünk, hogy a kínba
zsigerig belelátunk;
s hogy a megrázkódtatás kérdései
kiültek arcunkra,
mikor a váróba kiültünk;
hogy életben maradni így is lehet?
hogy az anyaméh vérlő helyébe
süllyednek az ürüléktől
elnehezült belek?
Anyám az életet tekintve
már innen is, túlról is
ki volt fordulva – noha
ezt senki sem tudta –; hasa
a lét szelepe, nyílt,
csukódott, közben ide,
túlra kiáramlott, kitüremkedett
ez igazibb köldöke mindannak,
ami él, engem éltet
és élni hagy.
Hege végül bezárult
kijárat volt önmagából;
lyuk az élettérben, s ő
nyitottá vált (exitált) az
életen kívüli másra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Esõ, 2008. nyár