Miért

Miért is ne,
mert jól esett.
Nagyot nyújtózom,
veled is megesett.
Mikortól, mától?
Á nem, dehogy már
a tegnap benne volt.
Ki, kit ?
Téged én velem,
őt veled (érted ezt?).
Szervezetten adj,
míg a perc velem.
Mennyit, hányszor?
Sokat, vagy inkább
keveset. Hagyni
könyörögni
könnyesen.
Fáj nagyon?
Kezem hagyom
fejeden. Hátha
mégis gyógyít…
Bemesélem
ez a gyógyír,
Bár már nem
hiszel nekem.
Meddig?
Pillanatig, míg
villan az atom,
örökké, ahogy
ölelt karom,
ahogy bele
vájt a karom,
ahogy húzza
igáját a barom.
Szép lassan,
ahogy a szálakat
naponta elvarrom.
Mitől jó?
Talán sose volt,
vagy azt hittem
a jó az, ha nem
rosszabb annál,
ami előtte, valaha
az enyém lehetett.
Kiben, miben?
Benned igen.
Egy darabig…
Azután jött
a többi, meg
az ing, amiben
nem látszik semmi.
Csak az elnyúlt
testek tömege,
bár már súlytalan
mire oda ér,
mert nincs remény.
Oda vész,
hisz nincs levegő,
mellkas süllyedés,
vagy felemelkedés
azok közé, kik rám
adják a tört fehér,
egyszer használatos,
egyszerű lepedőt..
Szinte megnyerő
Ez a lassan halkuló,
örökkön tartó,
kényszerpihenő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.