A tavaszi szél

A tavasz első napja volt,
S odakint az ifjú szél
Megrengette a harangot,
Táncot járt a kerti bibén,
Csak én voltam az egyedül,
Kinek lelke tömlöcébe
E fajta öröm nem vegyült,
S bennem vágy sem tört égbe.

Szobám sötét ketrecéből,
Mélyen elzárva e meleg,
Boldogan tündöklő fénytől
Figyeltem e pajkos gyermek,
Settenkedő nagyvilágot,
Amint kóvályogva kúszta
Át a sok zöld földi árkot,
Hogy közelembe jutva
Meglágyítsa didergő,
Százszor kulcsra zárt lelkemet,
S rüggyé fakassza megtört,
Könnyet árasztó szívemet.

S miközben én éppen
Füstölgő szivarom lelkét
Kiszívva reméltem
Sajátom mennyei üdvét,
Elöntött a csúf irigység,
A düh vörös, maró foga:
Hogy lehet, s vajon miért
Édes a tavasz ostora?
Miért lehet ilyen szabad?
Miért lehet ilyen hetyke?
Vajon miért futkorászhat
Büszke zászlókat lengetve?
S az én kis kemény szívem
Miért tart még téli fagyot?
Miért vetek e kertívben
Gyomot s ördögmagot?
Tán nyitható-e a lakat,
Mely e kitörni vágyó zajt
Tartja nehéz nyomás alatt,
Hogy ne engedjek tolvajt
Emlékeim közelébe?
S vajon nem repednék-e
Csupán egy virágtól széjjel,
Ha a télutó elérne?

Most hogy, de hogy restellem én!
Kezembe fogtam a tavaszt:
Nincsen az utca szegletén
Hajlongó, zöldellő haraszt,
Mind egy perc alatt elillant,
Mint égő szivarom füstje,
Amint komoran megszívtam
Mámoromat megülve,
Nem szól távolban a harang,
Talán a templom sem áll már,
Helyére a jeges harag,
Mint éhes keselyű szállt rá,
Most barna gyomok nőnek kint,
Tél van, hó, kérdem én: mi él?
Szomorú lelkemhez pedig
Búsan szól a tavaszi szél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.