Szeptemberi fény

Azt mondják, a háborúk mindig hajnalban kezdődnek, és ez

valószínűleg így is van, amikor a katonák idegesen szívják

cigarettájukat, a járó motorú járművek mellett, vagy pedig

egy repülőben ülnek, görcsbe rándult gyomorral, és latolgatják

az esélyeket. Aztán, felszállnak a gyors, páncélozott kocsikra,

vagy ugráshoz készülődnek, kinek-kinek feladata szerint.

Orpheus is így készült, vagy Dante, mielőtt alászállt, csak az a

kérdés, hogy miért megyünk. Mert csak a küldetés számít, és a

cél, az, amiért elindulunk.

Azt a verset, végül, nem küldtem el, hiszen vannak levelek, amelyek

évtizedekig keringnek a világban, vagy képeslapok, amik csak akkor

érkeznek meg, mikor már nincs jelentőségük, mert a címzett már

rég halott.

Azt a mexikói képeslapot sem kaptam meg, hiszen fel sem adtad,

de később mégis, személyesen hoztad el, te magad voltál a képeslap,

ragyogtál, láttam rajtad keresztül a mexikói tájat.

És akkor, a katonák eldobták cigarettáikat, beszálltak a bemelegített

járművekbe, kezük a hűvös vashoz ért. –  Irány a végtelen.

Sokszor képzeltem, el, hogyan fogsz jönni, de végül – persze – minden

máshogy történt. Nem akkor, és nem úgy.

Fülledt nyári este volt, mikor telefonon hívtak. Mondták, a halál

torkából menekültél, és mikor később megláttalak, láttam, tényleg

igazat mondtak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: (Mozgó Világ, 2010/4)
Feltöltés ideje: 2010-10-14 15:47:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-14 15:47:09