csak alszom egy szonettnyit
most hull az éj belém
most valahol tüzet nyit
a Földnek túlfelén
egy hivatásos ember
kinek ez a sorsa
köztünk néhány tenger-
nyi táv ez űrsodorta
bolygón (hol csak
halnak és születnek)
– mint mindig – mindig most van
sosem szokhatom ezt meg
hogy túlfelem ő se másom
kiről álmodozni szoktam
ha leszen nyugovásom
