Profán love

Profán love


Ahogy a díler ópium füstökben ég, én verseimbe rejtőzöm
soraimból kiteríthetsz – lásd, megfejthető vagyok
lehet klausztro, ha sorok közé rekedsz
vagy tériszony, ha a magas néha meredek
a szavak túloldalán egy-egy testrészem találod
a betűk árnyékában néhány búvó szervem.
Ne hagyd, hogy előtted álljak meztelen!
Add vissza eldobott soraimat!
S te menj el! Könnyű elégtétel most
minden elfuserált mondat.

Pedig mennyit vártalak: napokat, hónapokat, életeket
Grönland tüzén, Vatikán havában,
vulkánok pillanatnyi csendjében,
állomások közönyébe keretezve,
ablak párafoltja mögé zárva
a tél- szőtte ködökben,
a fagy kirakott gyöngyeiben
a nyár parázs fényeiben láng-
sörényű oroszlánokat nyergeltem,
de háziállataim áram-zsiráfok lettek,
szobámban kábel-kígyók sziszegtek
s pattogtak az elektromos töltések
ahogy felhőkben a dörgések
mikor találkoztunk. Emlékszel, hogy a vas-
karmú mágnesek törvényei megszűntek?
Ugyanazok a padok ücsörögnek
bennem, ahol akkor vártalak
eltorzuló éjben, lámpák
fürtös fénygerezdjei alatt.
Téged vártalak, talán magamat,
talán mindkettőnket úgy együtt.
Emlékszem, a fogatlan sötétség elnyelte a napot
S homlokodon gyúltak karmazsin csillagok.
Ugyanazok a sétányok véstek
bennem árkot, s vezettek magamhoz
ahogy az aranyfonál tekeredett.

Ma is ugyanazt a konzervdobozt nézem,
mit a szél az út peremére hordott, s néha
megcsillan a nap olajfoltos bádog-lemezén,
a kocsi-abroncs s a beton között parkolóhely szorong,
benzingőzt prüszkölnek az elnyűtt gruppok
virágai por alatt görnyedten kishercegek-
ről álmodnak, de kihaltak -
vagy más naprendszerben lézengnek.

(Ajaj! Padok lakk-fénye megkopik bennem)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Helikon, 2011.
Feltöltés ideje: 2011-04-09 13:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-09 13:21:59