Az időjárásról

2005.október huszonharmadika szokatlanul enyhe nap
volt, nem úgy, mint nyolcvanöt november hetedike.
Emlékszem, vacsorázni indultunk a közeli vendéglőbe,
de ott nem volt hely, ezért átsétáltunk a langyos
estében egy másik étteremhez. Ott viszont megláttam
valakit az ablakban, akivel ott, és akkor nem szerettem
volna találkozni, ezért végül egy harmadik helyen
kötöttünk ki, ahol bőségesen megvacsoráztunk.
Másnap, a fővárosba kellett utaznom, ahol a Várban
sétáltam, ügyeim elintézése után. Örültem, hogy nem
követnek az utcán, és nem jegyzik titokban minden
szavam. Azt mondják, ez a kivívott szabadság.

Nyolcvanötben hideg volt, másfél óráig tartott a közeli
városba az út. Az állomáson is figyeltek, és azzal
fogadtál : Bódy Gábor halott.
Még ma is gyakran megfordulok az utcán, ha idegen
lépéseket hallok, azt mondják, a veterán katonák sem
felejtenek, akik megjárták a frontot.
Egyszer neves költők érkeztek, talán Nemes Nagy is ott

volt, de engem  nem tudtak a fogadásra csábítani, mert kint vártak démonaim, és néhány ásító ügynök.
Másnap feljöttél,  rágyújtottál a szobámban, és
éreztem, hamarosan eljön a mi országunk. Még most
is érzem cigarettád illatát, és hallom, ahogy kérdezed,
hol van a hamutartó.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-21 10:09:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-21 10:09:47