BOLDOGSÁG

Boldogság? Nincsen olyan ékszer,
csak hiszed mikor visszanézel,
s átleng a kékség homlokára
diófalombnak fénye-árnya.

A kert, az volt, virággal, kúttal,
hű kutyával, meg gyalogúttal
utcavégen, határba hajló,
s határ  -  nyarakból átaranyló,

de boldogság? Ne mondd ki könnyen!
Arcod senki sem látta könnyben?
Megsúgom én: valaki látta,
s futott a sok-sok gondbarázda.

Zászló is volt, éneklő selyme,
vágya lobbant a végtelenre,
s máris halkult vágyhitű ének,  -
semmibe vitték messzeségek.

Boldogság? Nincsen olyan álom.
Tündértavasz-cseresznyefákon
hiába szorgosak a méhek,
a Nagy Kaptárig el nem érnek.

Boldogság? Égdús szerelemnek
szikrája gyújt gyönyörű percet,
de adhat fényt e félsötétnek,
amelynek neve  -  gúnyból  -  élet?

Boldogság? Olyan idő nincsen,
de ha várod, hogy visszaintsen,
el-elsuhannak angyalszárnyak,
s ölel múltba-képzelt varázslat.

Ha volna boldogság, s a titka
kinyílna  -  szépségre tanítna,
s ébredne egy seholsincs isten
piros csillaga a szívekben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: KLÁRIS, 2001/6
Kötetben: A TAVASZ DALA /antológia/ (BUDAPEST, 2002)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó