LÁTSZAT-SZABADSÁG

Ó , a látszat-szabadság
mennyi rabságnál rosszabb!
Börtönöd tág , de hályog
tükrén az ablakoknak.

Kívül és belül vakság.
Kívül-belül süketség.
Fejed felett a Holdat
árulják kapzsi esték.

A Látszat szól:  -  Beszélj csak!
Igazat fürdess fényben!
Ám minden igazszóló
csupán csak falnak mégyen.

Ha mondod is: hiába.
Felírod égi égre ,
s ráddől festett mennyország
pokolgúny nevetése.

Ez a látszat-szabadság
mennyi rabságnál rosszabb ,
mégha olykor aranylánc
jut is kezes raboknak ,

s ha mulattat is olykor
bankok , bankók bolondja ,
s perdül bohócpirosan
tányérba pettyes gomba!

Az Igazság , mi nem kell
most másnak , nekem drága:
minden Látszat-szabadság
csak az Ördög hazája ,

az inge tűz a lelken ,
az öröme is szégyen ,
s a Látszaton túllátók
hazátlan messzeségben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kis LANT, 2004/2