PETÕFI

Lelkes Miklós: PETŐFI

Március volt, esős-borús, de mégis
felmosolygott győzelem-arcú nap.
Nap, melyben akkor csillagok ragyogtak:
hit-csillagok, hogy nemzet, nép szabad.

E hit korán jött, mint annyiszor máskor.
Zászlók követték, ömlő vér, halál,
s a Költőbe a dárdát beledöfte
kozák kézzel a dölyfös, messzi cár.

A vereség oly jótékony lepelként
burkol be múltat, költőt.Látszatot
ünnepel ma is az ünnep.Szoborként
áll a téren virágdíszes halott.

A vereség lepel.Fedi: a lényeg  -
ha győzelem jön, szétválik az út,
gőg-palotába visszatér a gazdag,
szegények előtt becsukott kapuk.

Költő, ki egykor igazságot szóltál,
fegyelmezetlen, de nyílt és szabad!
Hadd kérdezzem meg szomorú mosollyal:
mint viselnéd a mai láncokat?

Lánchordó lennél: aranylánccal ékes,
s várná alfeled bársonypuha szék?
Vagy szónokolnál a Szegények Földjén
jövőről, mit rejt nincsen, messzeség?

Hidd el nekem, hogy áldott volt a dárda,
s rosszakaróként jótevőd a cár,
mert amit adott egy kozák kezével,
lehet-e több: a győzelmes halál?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1998.szept