Nem enyhül

Nem akarom tudni  mi, mi.
Megyek építményünkön.
Én aki nem kapott szerepet,
Így hát autodidakta keresett magának.
A színházba  mindennek nézik,
De ő maga sem tudja hogy kit alakít,
Megy és játszik ő aki én.
(Néha szégyenlem)
Valaki beugrott helyettem.
Súg a súgó alabárd,hullat
Születik egy gyermek.
Kegyelmet!!!

Megkaptam hát,
A parancs is, utolért
Lustaság miatt elvesztem én.
Adtál, azt hittem az enyém.
Mért adtad?
Mindent feleslegessé tettél.
Nem tudok várni.
Mindig csak várni.
Ki fogok takarítani.
Én szuper érzékeny,
Aki nem tudom leplezni.
Szemem tükrében, a világot.
A fáj dalomat.
Vár a kolostor, a remete rend,
Bár harcos vagyok meg elbukott szerelmes,
Idelenn.
Kaszinóban feltettem a világot a pirosra
Fekete lett.

Nem nekem nő nem való.
Mikor beszélek szerelmemmel,
Lepörög közben filmem.
Mindenemet mérlegre rakom.
Váltakozik a sok szerep.
Mert tisztán hallom,
Milyennek kellene lennem.
A Dunából ér így minden víz
A Duna deltába és szétágazik
Mint a kiadások
Akkor is ha bevétel nem létezik.
Drót kötélnél erősebb lánc ez.
Enyhíthetnéd a bilincssebek kínját.
Le is vehetnéd , lene rá hatalmad.
Reális igényekkel.
De te sem te vagy már,
Hanem amit készítettek belőled,
Aki te számodra is egy idegen.
Milyen szép is lenne,
Egy szegény emberpár szerelme.
Mert az a gazdagság legmagasabb foka.
Ha pedig ,gazdagságért eldobod a szerelmed
Az a legnagyobb szegénység.
Talán.
Aki lemondani képes a másikért.
Nem csak elfogedni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-15 16:13:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-15 16:13:55