Ima


Ősz volt, esős, hideg
És rettentő
Unott csöndben vonaglott
Ferihegy Kettő.
A váróban ültem,
És olvastam talán,
Mikor kettényílt felettünk
Az égi óceán.
Megdermedt a nesz,
Elolvadt a fény,
És a fellegek közül
Egy hattyúszárnyú lény
Alászállt, túlcsúszva
A tiltó fényjelen.
Tovatűnt az erő,
Eltűnt az értelem,
És helyükre kúszott
A vértelen
Testünket megrágó
Őszinte félelem.
Megállt az idő,
Maradt és nézte
A falakat
Térdre omlani
Az ősi súly alatt.
Mellettem sírni kezd egy nő,
Majd a tömegből vadul
Valaki felordít:
„ Íme, lejött közénk az Úr!”
A kifutón elporlad a zaj,
Valahol lámpa gyúl,
És izzó tűként szúr szemet
A tiszta bűvölet.
A teremben lassan
Mállik a gyűlölet.
Kint tornyosul a fény,
A sötétség bent ül,
Majd a homály mélyén,
Imádság csendül,
És szentül szöknek
Szét a szavak,
Hol hangosan, hol csendben:
„Mi atyánk, ki vagy a mennyekben…”
A sötétség burka halkan felreped.
„ Szenteltessék meg a Te neved!”
És újra süt reánk a fény!
Van remény! Van remény!
Elmossa a vak kórságot!
„ Jöjjön el a Te országod!”
És az imádság alatt
Összeállnak a falak,
Majd a székek is
Szépen sorba rakva a
Helyükre térnek,
És felkerül zakómra a
Régóta leszakadt
Elefántcsont gombja,
És mintha még
A náthám is javulna!
Mert átjár rajtunk az élet,
Bőrré forrasztva minden varratot!
Ami elhalt, most új világra éled!
„Legyen meg a Te akaratod”
Talán a lelkünk fáj csak kicsit,
Az maradt még egyedül hamis.
„ Mint a mennyben,
Úgy a földön is! „
Mert hisszük, hogy segít
Az ügybuzgó ima:
„ Mindennapi kenyerünket
Add meg nekünk ma! „
Mert baj így nem érhet minket.
„ És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
Az ellenünk vétkezőknek”
És reméljük, a vérmezőket
Felitatják száraz szavaink.
De szánkban még az alma íze.
„ Ne vígy minket kísértésbe”
Mert nem merünk
Félni a rossztól.
„ De szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom
És a dicsőség mindörökkön örökké.”
Mi addig fázunk, éhezünk,
És törötté válnak
Fáradt tagjaink.
Imádkozunk együtt,
Majd azt cselekedjük,
Amire eddig
Mindenünk ráment.
De mit tehetnénk?
Emberek lettünk,
Kihunyó fények.
Hát mondjunk rá ismét,
Közösen áment!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-12 01:51:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-09 20:06:20