akkor is ha nincs

fekszem az ágyon, szinte agyonnyom a plafon,
mellkasom a szív is szaggatja,
ha ez az élet akkor inkább abba hagyom,
peregnek a percek, múlnak az órák,
az elmúlás tart ilyenkor főpróbát,
nyár nélkül jött az ősz eső szemez.

hallgatom, ahogy neszez a rozsdás bádogon,
ez a ház az otthonom, akkor is ha nincs,
kútja rég' kiapadt, félszáraz mandulafák,
álmomban apám metszőollója tavaszt csattog,
újra gyerek vagyok, halomba hordom a gallyakat,
néhány sebén könny fakad, tudom helyettem sírnak.

hiányzol apa, a zsebedbe ragadt selyemcukorkák
dohánytörmelékkel keveredett meglepetése,
a falusi kocsmák nyomorult zsivaja,
hol valamit felejteni akartál, tán' anyám szemét,
pedig csak bele kellett volna nézned az enyémbe,
és láttad volna, hogy itt van velünk, akkor is ha nincs.

valaki azt mondta a mama a legtávolabbi rokonom,
akkor még nem értettem cinikus röhögését,
csak jöttek a nyú jorki képeslapok, hogy jól vagyok,
de szavai sósak lettek míg átértek az óceánon,
és anyáknapján tanácstalanul álltam egy szál virággal
az óvodában, apa azt mondta, neki add, akkor is ha nincs.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-21 10:13:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-21 10:13:51