Keleti kapu

/Shuomen Kongo haragja/



yea ei…yea ei
yea ei…yea ei
yea ei…yea ei

este és reggel
az istenek szemében
fürösztöm magam
a neves kor dicsének
szentelve szolgálatom

este és reggel
az istenek szemében
magam fürösztöm

yea ei…yea ei
yea ei…yea ei
yea ei…yea ei

Halld Kikazaru
a valót lásd Mazaru
Szóld Iwazaru!

az idő törzsén
föld és ég hasán tétlen
három ős ringott
a magas mezőn tiszta
akaratból fakasztva

három ős ringott
fakasztva akaratból
a magas mezőn

a föld lebegett
tündöklő olajcseppként
a víz homlokán
roppant medúza burkán
izzottak a vérerek

a föld homlokán
tündöklő olajcseppként
lebegett a víz

bambuszcsíra-pár
tarisznyaként tartotta
ölén a létet
így lettek termőtalaj
amiből hajt a hanga

öle a létnek
amiből a hanga hajt
így lett jó talaj

csírázó földön
istenek termesztették
a lét magvait
a nyolc sziget országát
búgó dallal átszőve

a lét magvai
a nyolc sziget országát
dallal átszőtték

yea ei…yea ei
yea ei…yea ei
yea ei…yea ei

Halld Kikazaru
a mesét lásd Mazaru
Szóld Iwazaru!

az idő ágán
a cseresznyefák csöndjét
vágyta az ember
csontjával, szemfogakkal
friss húsa erejével

a cseresznyefák csöndjét
vágyta az ember
csonttal, szemfogakkal

folyók vizével
öntözték a Jajoik
a föld orcáját
kérgéig eláztatva
hogy sarjadjon az ember

folyók vizével
eláztatva
embert sarjasztottak

cserjét nevelve
levelet fonnyasztottak
teát gőzöltek
az istenek szemében
fürödve ébredtek fel

az isteneknek teát gőzölve
az ő szemükben
ébredhettek fel

más istenségek
gyűltek lassan a gőzre
vörös hajókkal
nem hajló lánglélekkel
forralták az ősi dalt

más istenek
parázsló lélekkel
elforralták a dalt

yea ei…yea ei
yea ei…yea ei
yea ei…yea ei

Halld Kikazaru
a veszélyt lásd Mazaru
Bőgj Iwazaru!

az idő rügyén
jádefényre ömlöttek
a dörgő hajók
hártyás ólommal intve
fa tusával köszöntve.

jádepartra
ömlöttek a hajók dörgő
tusával köszöntve

kámforfa lombja
vált porrá jajongva és
ledöntötték a
babérhárslevelű tölgy
édeskés lágy mosolyát

jajongott a tölgy
száz-
éves mosolya!

vihar rágja a partot
és felégnek a színes
kis kaméliák.

Remegj Kikazaru
Csukd be szemed Mazaru
Bömbölj Iwazaru!

istenek!

yea ei

múlt szele!

yea ei

jövő lángcsorgató nyelve!

yea ei

halk imák!

yea ei

üszkös kaméliák!

íztelen új ének
tapadt az ősi szájhoz

De ne szálljon szélnek,
A búgó orkánhoz,
Örvendjen a szépnek,
mit az Új világ hoz!

Új istenek birkóznak    komor ármánnyal  
Új hitet hordoznak       gályáik vastag falán
Új fákat cipelnek          az ősi kertbe
Új hangon nevetve      jön egy idegen világ
Új virágot nevelnek     csörgő vasakat hozva

Új dalok fakadnak a fájdalom
Elől búvó, remegő szájakon!
Szálljon a szélhez,
Mit buzgó orkán ölel,
Örvendjetek mind!
Az Új világ már közel!

Ezért…

Add a Te szemed,
Hogy Téged lássalak gyermekeimben!
- takard el halott szemgödreid Mazaru!-
Add a Te szíved,
Hogy őket szeressem,
Add a Te bölcsességedet,
Hogy helyesen vezessem
- takard be kiszáradt füledet Kikazaru -
Add a Te erődet arra a pillanatra,
amikor hagynom kell őket, hogy járják a maguk útját.
- Ellopták szavaid Iwazaru! -

szemem, szívem
elmém, erőm
mindenem

nem látok
nem hallok
nem beszélek

nem látjátok
nem halljátok
nem sírtok velem?

Mazaru
Kikazaru
Iwazaru






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-29 17:04:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-29 17:16:40