Fény(r)e(jö)vők

A fejed leszeged és a falba vered, szeget
szegvel val’szeg, jókívánsátok, mecha
culpa. Girld, ladyrinth, divatalnok,
felbocsátó szép űr, égmezők levegője.
Fel-feldobott kő, romokban fekszel,
légvárad romjain.

Görbe az orrod, kacskaringós az ered,
hódító ütre mész, ütőlépés. Delfojban
éltem én e földön, ahol minden annyira
eljósult, portrémilf, akt örő mutatvány,
rajz portrética. Kinek több maszkréteg
száradt az arcára, annak olyan nagy, aki
húzogatja a száját, annak könnyű elkenni.

Régi álmom részesült. Seggfej seggfejnek
szararca, írószar, rajzol a vége. Amélie
kockázatos élete, Krisztus utolsó
sátántorítása, hiszekegy meg a többiek.

Fagyrázkódás, naplementés másként, a mély
szembesíti a felsőt, kő hull a padló
útra, a szellemről leveszik a lepedőt,
mert kimossák, ahogy az agyakkal szokták,
meghiúsult kísértet. Ne énekelj a halló
oroszlánnak, jól lefogott érdek, a halál
és a halállomány, fehér kék zöldre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-16 16:43:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-16 16:43:16