Néha még álmodok

néha álmodok egy kisfiúról, ki a petróleum lámpa
fényében nézi anyját ahogy nyughatatlan
kezében a varrótű forog s ölti a szegénységet
a tiszta ruhákra,

vékony nyugalom volt arcán, mi könnyen tört
darabokra, ha üres volt a lábas a sparhelt
platniján, ám nevetett mindig, ha ránézett
a hallgatag fiúra,

álomcsend volt minden éjszaka, fátyolként
suhant a csillagfény a hajnal-harmatos
kert felett, s mint apostoli üzenet hangzott
a fiú esti imája,

nem létezett rebellis gondolat, becsületre
és hitre tanították, dobogó szívvel várta
a fenyő illatú Jézuskát a cukorból öntött
sztaniolos díszek fája alatt,

néha még álmodok egy kisfiúról, ki vigyázott
mindenre, mert a szegénység fájt, de mosolyt
tanult és nevetni tudott - akkor még -
néha ma is kisfiú vagyok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-09 18:24:24
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-09 18:24:24