KÉRDEZGETÕ

-  Hány a ludad, Rókanéne?!
-  Egy jó eső, no, az kéne!
   Mondtam múltkor az ángyomnak:
   emitt ama gondok nyomnak!
   Kérdezgette is az ángyom:
   nem fáj-é a térdkalácsom?!
   Ráförmedtem én az ángyra:
   telik-e nékem kalácsra?!

-  Hány a ludad, Rókanéne?!
-  ...hogy mi esett a kéménybe?
   Az, fiam, az,  -  az a macska!
   Rátapadt a kémény mocska!
   Mocskos macska!  -  mondtam neki.
...Az meg, fogja, uccu neki!

-  Hány a ludad, Rókanéne?!
-  Nem hány, fiam, egy se, mégse!
   Magam tömtem meg a begyük
   ehol, ihol, meg egyebütt...
   Begyet tömvén szállt a tömjén...
   Ezt-azt költvén időm töltém...

-  Hány a ludad, Rókanéne?!
   No, azt számolni se kéne!
   Ha így veszem...ha úgy veszem...
   ha a völgyben...ha a hegyen...
   ha a volna ott nem volna,
   s nem ugrálna annyi bolha...  -
   ...itt állhatnánk bolhátalan!
   Múltkor ellopták a halam!

-  Igy kiáltunk: VÉGRE! VÉGRE!
   Jöjjön velünk, Rókanéne!
   Lehet szócső, államtitkár,
   főcsősz, aki itt jár, ott jár...
   Kicsit kürtöl, kicsit kertel,
   s palotát kap díszes kerttel!
   Elmormol pár imát, hibát,
   s tejelnek a dollárlibák!
   Összekever lépet, népet,
   s tapsol, aki félrelépett!
   Beszéljen csak! Persze, haza,
   de mindig így mondja: HAZA!
   Dühösködhet bármily izmus,
   köphet keresztről a Krisztus,
   biztosítjuk, Rókanéne:
   velünk száll majd fel az égbe!

   /1990/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.