KARÁCSONYI MESÉK
A fenyő körül ültünk. Csengő csengő
szikrája hullt, új mesékért esengő,
akár fehér vagy fekete karácsony
szeme villant fénybüszke gyertyalángon.
Csak kért a csengő csengőn új meséket,
ha ablakunkon néztek be a rémek
éppúgy, mint mikor csöpp manócska-szoknya
csillant az ágról ránk, a boldogokra.
Meséktől lettem magam is varázsló,
kit nem szédít meg soha hazug zászló,
ünnep sem ámít el álszent szavakkal:
egy kéz szelíden mesékben marasztal.
Ó, csillag-csendű karácsonyfaágak,
aranydióval játszó angyalszárnyak,
piros gyöngy sír ma annyi-annyi estén
a mindennapok feszítő keresztjén!
Ó, karácsony-est karácsony-mesékkel,
fehér mosollyal, mélyfekete éjjel!
Mesémből szólsz most és szavad, az égi,
azt a megcsúfolt csillagot idézi,
mely nem e g y csillag sokcsillagú égen:
piros lélek lesz eljövő mesében.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1998/6
