Amnézia

Hát anyus, nem tudom
mit beszéltünk meg tegnap.
Elképzelt pofonok,
örök adok-kapok
örömének falaznak
a tőmondatok:

Hozom. Összehajtom.
Felsöpröm. Várok.
Mint az állatkerti majom,
rohangálok.

Ma megharagszom rád,
de hála az amnéziának,
holnap törött bordák
árán is kiszolgállak.

Holnap újrakezdjük.
Elfelejtett sértések talajából
táplált érvekkel fedjük
a csendet...
...és csalódásból.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-28 19:13:50
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-28 19:59:36