A Jövõ

                      A Jövő



Rád gondolok újra, megint veled vagyok,
Gondolatban szádra, ezer csókot adok!
Csókolom a szádat, szinte érzem tested,
Érzem ölelésed, mely szinte mindig meglep!

Nem is hittem soha, hogy így lehet szeretni,
Szerelmet kapni és viszont szeretni!
Megtanultam tőled, szeretni élni,
Hogy a boldogságtól, soha nem kell félni!

Élvezem a létet, a nagy boldogságot,
Úgy érzem, hogy veled, a világot megváltom!
Csodálatos érzés, hogy szerethetlek téged,
S annál, hogy szeretsz, szebb dolog nem érhet!

Nem tudom, mit tegyek, hogy háláljam meg,
Neked azt a sok jót, mit veled értem meg!
Bízom én a sorsban, na meg, magunkban,
Hogy boldogságban éljük, minden napunkat!

Így öregszünk majd meg, fogva egymás kezét,
Unokáinknak, majd mondunk egy szép mesét!
Mesélünk majd arról, volt két szerető szív,
Ki örökké szeretett, és sok mindent kibírt!

Sok idő eltelt, míg egymásra találtak,
Ám mikor megtörtént, egymásért kiálltak!
Egymást szerették, egymást vigyázták,
A nagy boldogságot, szépen kivárták!

Így telt az életük, nagy szerelemben,
Örültek annak, hogy boldogok lettek!
Egymásra nézünk majd, összemosolyogva,
Két öregember, ki egymás kezét fogja!














Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.