Téli ébredés

Kinn halkan peregtek,
roppant csöndben
a mennyezetre értek
az égnek szitáló
szárnyas cseppjei,
az ázó földeken a biciklis
csúszva, húzva nyomokat
hagyva szaladt.
kósza autó haladt a városból ki
végig szántva temérdek utcasarkot,
maga mögött hagyva a házat,
-ahol lakok-
(nem néztem utána)
a szomszéd ablakokat,
s meggyötört függönyeiket figyelve
szemembe újabb s újabb
arcok szöktek hirtelen,
(a reggeli ébredés ránca rajzolódott rajtuk)
kezükben lapokba gyúrva
a ma, s a kabátjukon nyúlva még
egy-egy csóva, melyben ragyogva
siettek, loholva tovább
a megduzzadt utcán.

El-elnézve újra az égre,
felhők vonultak át lassan,
-téli ködben-
izzadt lég települt rá
arra kicsiny fényre is,
mely ablakomon át
a szürkés teret,
melyen varjak kavartak
szelet belevésve a kátrányos
mezőkbe a telet,
ragyogásával beszennyezte.
asztalomon összevissza papírlapok,
egy-egy tintacseppet hagyott
még tegnap este tollam,
s rajtuk feketéllőn, mint a hóban
sáros léptek.

Tudom, az ébredés néha száraz s hideg,
-s ahogy az előbb én-
(nem hittem ebben)
de mégis az ázó reggelekbe
színt visz a tegnap,
az ezer szín s a száz,
(hajnalban mit nem lát
szemedben pupillád)
kristály színnel sziporkáz a nap,
a hold is kéklő ezüst fényével világít,
az égen futnak végig a fák,
könnyű szellő remegteti lombját,
s a templomból újra
halkuló harangot
kongatnak az elmúlt órák….







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.