Hesz Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
65.
| 2018.04.04 00:05 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Fifty ghost in present day
|
| Válasz erre | Nem csak a hatalmas munka miatt mentem meg... a vers ha képes adni egyfajta elmélyülési lehetőséget, akkor nem feltétlenül a sorvégi összecsengéseket vagy a rímeket kell néznünk, hogy jók-e... épp ezért (is) én maraddal szavazok rá... | 64.
| 2018.03.26 21:10 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Fifty ghost in present day
|
| Válasz erre | Kedves Tamás,
Utána kellett néznem: egy bizonyos M J Wayland publikált néhány évvel ezelőtt egy "50 Real Ghost Stories" (50 valódi kísértettörténet) című elbeszélésgyűjteményt; azt gyanítom, hogy az lehetett a vers ihletője. A szöveg csekély százhatvan sor, a negyven versszak közül az első kettő páros rímes, a folytatásban félrímes szerkezetű, az összecsengések minősége széles skálán mozog.
Van benne több érdekes sor, idézzünk fel kezdetnek egyet: "Agyamban sajgó zűrzavar van". Nem volna azzal semmi baj, hiszen az éppen születőben levő vers joggal zavaros; a rendrakás későbbi teendő. Vagy van itt egy másik sor is: "Sokat, nagyon sokat kell elvenni a versből". Mi mást lehet erre mondani, mint azt, hogy ez igazi magas labda? Ugyanakkor gondosan kellene válogatni, mert vannak nagyon jó részmegoldások a szövegben, hadd jelenjen meg azokból is egy-egy példa: "villám ver éket vérző öt sebembe," vagy egy sorpár: "Úgy nyisd, úgy zárd a mondatot, hogy / megálljon a lábán, hogy ne legyen üres".
Nem volna könnyű helyt álló becslést adni arra, hogy ebben a százhatvan sorban vajon hat vagy tíz komplett vers rejlik-e, esetleg egy teljes ciklus... Nagyon optimista feltételezésnek tűnik, hogy sok olvasó képes lesz végigolvasni ebben a formában. Erősen megfontolnám az átalakítását. | 63. 62.
| 2018.01.05 16:36 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Amit nem szabad csinálni reggel
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Következetesebben! Ha a forma ígéretét veti fel akkor ne vonja azt vissza az olvasótól. Nem művészi szabadságnak, hanem trehányságnak hat, szabálytalanul akar élni a szabályosság eszközeivel, ez most nem kedvez olvasónak. Múlik szavazatot adok.
'Tejszínű ködben
libeg a bérc,
nyújtózkodik
az álom lidérc.
Fonja a haját,
mint erdők
a göndör párát;
mohaszőnyegen
táncoltatja
vad paripáját.'
Üdvözlettel | | A fenti posztra érkezett válaszok: Hesz Tamás | 61.
| 2018.01.05 16:33 | Hesz Tamás -- re: meo | Este van - Arany
|
Válasz erre
Előzmény | Ez a versed most jubilál
Én nem vers, Én nem mese,
Én nem nagymama rétese,
Én nem harag és nem öröm
a tüske fölött nem köröm,
Én nem leves és nem kanál,
Én nem mintában cérnaszál,
Én nem fekete, nem fehér,
a káposztához nem kenyér,
Én nem öröm és nem grimasz,
az ürességre nem vigasz,
Én nem okos és nem buta,
Én nem szolgája, nem ura,
Én nem főkötő, nem turbán,
Én nem hústömeg a hurkán,
Én nem a mai alakom,
Én nem fénykép a falakon,
Én nem apa és nem anya,
Én Énnek sem rokona,
Én nem fegyver, Én nem ravasz,
Én nem zörgés, mert nem haraszt,
-a nyelved alatt nem barack-
Én nem a Hold és nem a szél,
Én nem origó, nem a cél,
Én nem kicsi, Én nem a nagy
Én nem jóbőr és nem fapad.
Én
perpillanat itt vagyok,
és holnapután -te majd előbb,
én majd előbb – meghalok
Ez egy dramaturgiai komplikátum. Az ügy! és baj nélkül ment a gyömöszölés, és Ingerel! Ezt a terrortámadást, valami reklám? A pipik + nagyon brutál... de keresetlen! Bizony tévedés az elején nem maradt művies, de kimaradt, és igen csak volt mondandó (De az nagyon) - és rögtön. | 60.
| 2017.12.19 22:25 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Este van - Arany
|
| Válasz erre | Kedves Tamás, az utolsó versszak igencsak eltalált a keresetlenségével, bár az is inkább csak mosolyra ingerel ( de azt nagyon), az első két versszak tévedés, szerintem, művies marad, a formába a mondadót csak üggyel-bajjal sikerül belegyömöszölni, arról nem is beszélve, hogy rögtön az elején az Erste bank és a pipik összefüggését nem látom. Valami reklámra gondolok, ami nekem kimaradt, vagy nem tudom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Hesz Tamás | 59. 58. 57.
| 2013.06.11 16:40 | Zerza Béla Zoltán - szerki -- meo | VERBA VOLANT SKRIPTA MONENT
|
| Válasz erre | Az egyik problémám, hogy a hangnem elég patetikus. Néhány kép eléggé elhibázott:
"vonatablakból integetsz, mikor mellettem
fekszel,"
gondolom az izolálódást akarja a szerző érzékeltetni, de mégis elhibázottnak tűnik, a vonatból integetés nehezen hozható össze az alvó testtel. Egy analógián alapul megoldás jobb volna, vagy egy átélhetőbb paradoxon.
"valahogy némán csendben megutállak" - ez is elég pongyola és esetlen.
"játszol terített abroszt, pohárból nyújtod a szemed,
üveges pilláid alól, hiába ébresztelek fel."
Hogy vág ez egybe az alvással? Sok a csapongás.
Közhely is van itt rendesen. Szellem a palackból, naplemente nézés, hazug az egész világ, meg hasonlók.
Helyesírási hiba: "az összes regényt, mit írók
színültig gyásszal." A színültig gyász, is nagyon avittas, elhasznált, modoros.
"Silány másolata az időnek" - szintúgy.
"Ismerem ruhátlan, néma titkaid,
pihéid számát, nyelved hegyét"
Ez még akár jó is lehet, de kéne hozzá egy jól megírt vers. Ezzel még bizony sok meló van. | 56. 55. 54. 53.
| 2012.07.24 18:43 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | VERBA VOLANT SKRIPTA MONENT
|
| Válasz erre | Tamás, van erő és spiritusz a versben, de a felszínes, banális sorok, mondatrészek elrontják. Ha nem a dokkon lennénk, azaz nem szerkesztőként, hanem szimpla olvasóként kerülne elém ez a vers, a "könnyem nem
ereszt el" résznél simán letenném, nem olvasnám tovább. De később is vannak ilyen "tűrhetetlen" közhelyek: "üveges pilláid", "belőle dőlt a vér, a te szíved csupa kő!", "mit írok színültig gyásszal", "öledben nincs helyem, távol hazám!", "kihűlsz árván", és a befejező sor is: "s reggelre örökre elfelejtelek!" sok-sok fűzfaversike él ezzel a fogással, gondolattal, megoldással. Szóval először ezeket kéne kigazolni, aztán feszesebbre húzni, erősítani a szövegen, mert amúgy van sodrása. Üdv! | 52. 51. 50.
| 2011.12.01 15:57 | Dávid Anikó -- kiállítás
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Elkavartam a telefonszámát, kérem hívjon fel a kiállítás miatt.
Dávid Anikó
Csili Művelődési Központ
30/466-6697 | 49. 48. 47.
| 2010.12.22 17:13 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | VÉNUSZ
|
| Válasz erre | Ez az Tamás, csak bicepszből, adjunk a líra pofájának, Rejtő Jenő simán lekoppintja a pultot egy söröskorsóval, aztán belemar a kocsmárosnő valagába. Azt hiszem, ezt nem is lehet máshogy, csak így, egy szusszal, lendületből, mint egy terv nélküli sallert. Vircsaftkodhatnék itt a hibákon, de minek? Igazi ponyvavers. Nálam marad. | 46.
| 2010.12.21 00:35 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | ÉRKEZÉSEK
|
| Válasz erre | Nem áll jól a szövegnek ez a "dalolgatós" mezecske. Sokkal súlyosabb téma annál, így épp az ellenkezőjét éri el vele a vers beszélője: profanizálja a tárgyát. Inkább egy belső monológ lenne, mert itt a rím alakítja a vers(?) szövetét, kárára. Mintha elviccelné... | 45. 44.
| 2010.12.09 22:53 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | HÓKIRÁLYNŐ
|
| Válasz erre | Tamás! Ez a vers nagyon fűzfa-stílus, trallalás, banális és közhelyes. Amolyan emlék-könyv versike. Nem szoktál te ennyire "pátoszos" lenni. Ez az egy vsz. használható, ebben van letisztult, egyszerű szépség és szimbolika (de a felkiáltójel a végén még ebbe is belemar):
"Metsző szél legyen
minden sóhajod,
zúzmara a könnyed,
köd a fátyolod!" | 43. 42. 41.
| 2010.11.30 20:18 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | ESTÉTŐL-REGGELIG
|
| Válasz erre | Tamás,
sodor, sodor. Meglepően jól érzem magam a versében, szinte mindent értek, és érzek. Egyetlen pont nyugtalanít:
"-Dalmata
Még egy nagy kennel!" így, felkiáltójellel. Talán még azt is meg tudom magyarázni magamnak, hogy az utolsó versszakban mért tért vissza a sorkezdő kisbetűhöz, de ez a felkiáltás itt zavar, még akkor is, ha érteni vélem az előzményekből a hirtelen kennel-ivé vált hangulatot (de nem innék rá mérget, hogy ez volt a szándéka, túlontúl nem illene a versébe) | 0 25 50 |
|
