Valecsik Ákos
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
23.
| 2012.10.02 10:24 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Húsvét és egyéb állatfajták
|
| Válasz erre | Ákos, ennek a versnek vannak használható részei, helyenként még versretorikai szempontból is működőképesnek tűnik, de itt-ott igencsak inkoherens, széteső, már-már érthetetlen mit miért közöl a szöveg, vagy hogy miért így közöl. Mintha túlontúl az ötletszerűség szervezné a vers egyes részeit, vagy mintha pihentette volna a szerző, apránként építve fel, így aztán túlságosan különválik a mondanivaló, tartalom tekintetében. Itt van például ez a szép rész: "Itt van ez a húsvét is/meg kell locsoljalak/pedig szeretem az illatodat" Majd rögtön utána: "így a kétperceimből spóroltam,/az élet alapja,"-érthetetlen, hogy mit spórolt a kétperceiből. Illatot? Azt hogyan lehet? Már-már képzavar.. Vagy nem tartozik ide ez a rész, de grammatikailag mégiscsak, hiszen központozott a vers, és az "így" viszonyszóval folytatta a mondatot. Legalább négy téma, négy különböző vers van itt. Miért tartozik egy kalap alá a "galapagosos" rész, meg a valószínűleg a kedveshez intézett, illatról szóló rész, majd a zárás is igencsak lóg még a levegőben. Új verset kérünk. | 22. 21. 20.
| 2012.04.19 07:10 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Éppen fenékig
|
| Válasz erre | Ákos, bennem kb ennyi maradt meg:
éppen fenékig*
nem bátorság
ahogy
ágyékig a tavasz
várakozik
kockacukorba
préseljük
szögletes
mire felnézek
elolvadt szavakkal
szeretkezünk
a száj
éppen fenékig
*Valecsik Ákos verse nyomán | 19.
| 2012.01.19 11:40 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Egyszerűen...csak
|
| Válasz erre | Rögtön egy közhelycsokorral kezdesz:
"Egyazon barikád két
oldalán harcolunk
közös ég alatt
egy talpalatnyi földért
mely már előttünk itt volt
s halálunk után is itt marad."
Igazság szerint ilyen elhibázott, gyenge kezdés után már nem is szoktam tovább olvasni egy verset, most szerkesztőként rá vagyok kényszerülve.
"Hol sárral dobálnak
ott hontalanná
válik a remény" - ez akár egy emlékkönyvbe is elmenne.
"miért kell folyton
elmagyaráznom magam,
hisz ugyanazt hisszük
csak másként gondolunk." - Ákos, ezek borzalmasan sablonos gondolatok.
Itt jön néhány eredeti, jó sor:
"Úgyis együtt törjük
fel a földet
nem ihatnánk-e közösen
a hegy levét." - ez okés, rendben van, bár egy kérdőjel elférne a mondat végén.
Aztán vissza a banalitásokba: halk, szűkszavú dédapák,részeg hajnalig emésztő szomorúság, közös nyelv, holnap és iránymutatás, utak és rátámaszkodás, emelt fő, stb. stb. Mi ez kérem? Egy mozgalmi plakát?
A végén ügyesen pottyan be a "Magyar."-szó, jó befejezés, érthető, hogyan és miért erre a tartalomra futtattad ki a szöveget, illetve a szöveg is egyből összeáll, ez ügyes húzás, azonban amíg addig eljutunk (ha eljutunk egyáltalán, mert mondom, átlag olvasóként tuti, hogy nem olvasom végig), szóval a vers teste csakis elkoptatott, sokat használt, lerágott képekkel operál. Pedig lehetne erre a szerkezetre, vázra, ötletre, csattanóra egy jó verset is felépíteni. Például, ha aktualizálnád a tartalmat, napjaink retorikai elemeiből építkezve, néhány szép, eredeti metaforával megtűzdelve, máris sokkal élhetőbbé válna a szöveg. | 18.
| 2012.01.19 11:28 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Democrazy
|
| Válasz erre | Ez eddig jó:
"Mi ragasztottuk fel
a csillagokat
az álmennyezetre,
mégis elsöpört minket
a ránkszakadó
változás,
pedig már akkor is
tudtuk, hogy
a tér nem csak
a ház sarkánál görbül
és hogy holnapra
relatív emlékképpé válik"
Akár egy sor is elég lenne ide, befejezésnek, ha találó, okos és erős sor. A mostani állapotában már csak vekeng az uccsó 8-9 sor, mintha nem tudta volna a szerző, hogy mit is akar mondani igazából. | 17.
| 2012.01.19 11:25 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Spagetti
|
| Válasz erre | Ákos, van benne életérzés, de jóval kevesebb, mint egy spagetti-westernben, inkább olyan menzás makaróni, éhes ember megeszi, de kicsit vizes és ízetlen. Szóval errőla képről, hogy "állva halok meg", sokkal több minden eszedbe juthatna, főleg mélyebb rétegek, mert így csak a felszínt karcolgatod a pisztoly csövével, holott el kéne sütni a fegyvert. | 16. 15.
| 2011.08.14 08:21 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Akkor majd... vagy még akkor sem
|
| Válasz erre | Ne is tartsa magában, Ákos, amit ki kell mondania. Biztos, hogy örömet szerez vele a címzettnek, és maga is megkönnyebbül írás közben.
Ahhoz, hogy versolvasóként engem is megörvendeztessen, kicsit azért több kell. Az érzés átjön a sorok közül, ebből látom, képes lenne elérni ugyanezt a hatást, ha kevésbé megkoptatott képekkel manipulálna. Próbálja ki! Jó munkát, Ágota | 14.
| 2011.07.14 13:42 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Lovag(g)kor
|
| Válasz erre | nem tetszik a cím.
"önmagunkon átszúrt
kardunk miatt nehezen
fordulunk szűk helyeken. " - ezt egyes szám 3. személyben jobban le lehetne írni.
2Mivel
nincsen" - hiányzik innen, hogy mi nincsen. ha ugyanaz, ami a következő 2 sorban, akkor ez a sor felesleges.
ha a lókolbász az asztalon, van, akkor mivel van betömve a szánk? (kis illesztési hézag, ezek ölik meg a szöveget.)
"szánk már
szélmalomharcokról
sem mesél" - meg annyi mindenről, miért pont ez van megnevezve (azon kívül, hogy erősen rátámaszkodik a szöveg az ismert cervantes-regényre, ez mondjuk nem előny.) ha "a" szélmalom" (vagy "a szélmalomharc" lenne, akkor nem lenne ennyire erős a találomra kiragadottság-érzés ezt olvasva).
vér visz előre- érdekes kép az "igazi csatáról". képzavar.
"sosem láttunk." -meg lila farkú macskát se. megint a találomra mondás, fecsegés érzése. nem érzem azt a szöveget olvasva, hogy összetartaná valami szükségszerűség, szinte minden mondat helyett állhatna valami más is, így elfogy az olvasói figyelem, hadd locsogjon úgys Mond vele semmit- gondolja és továbblapoz.
"Nekünk oda-vissza
ugyanazt szállítják
vénák és erek" -ez megint nem csak ránk igaz, hanem mindig mindenhol mindenkire. még egy luft.
"oda
vissza
nem
mert mindig van
bennünk egy kis Hazai " -konkrétan nem tudom értelmezni, se írásjel, se szöveges támpont, hogy oda igen, de vissza nem, vagy odavissza igen, de mégsem, hogy a hazai, az az író, vagy valami tök más, érthetetlen szöveg.
összesítés: kicsit ki kéne fésülni, aztán beszélhetünk róla, ha tudatos szöveg lett belőle. | 13.
| 2011.07.13 02:43 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Insomnia
|
| Válasz erre | Az első három sor kiváló, az utána következő kettő csak mondanivalóban hordoz mélységeket, "keretek közé/feszítem álmaim" kissé közhelyes megoldás, vagy inkább egyfajta automatizmus hozza magával, bár nagy jóindulattal elfogadható. Aztán innentől már nem annyira feszes a szöveg, a "magukban hordozzák a/ráérünk még/fáradt szemű/ébredését." rész kissé maszatosra is sikeredett, azaz meg-megcsúszik a közölnivaló és a nyelvi kifejezőerő közötti félúton. Mi ez a nagybötüs "Világon", miért nem egyszerűbb, miért szimbolizál? (mondjuk: közben irigykedve nézem, ahogy alszol) A vége elfojtott és enyhén emelkedettebb a kelleténél. Valamint szokványos is. Miért nem hagyja magát Ákos a versre? | 12. 11.
| 2011.06.12 19:14 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Szív-árván(y)
|
| Válasz erre | 1. jobb volna mindhármunknak (én, ön, a vers), ha eldöntené, szivárványt, vagy szív-árvén-t akar írni. így egyik se.
2. szép, klasszikus gondolat, egyszerű, mint a faék, mondhatni letisztult. ez az egyik járható út egy versszöveg számára, azonban csk akkor, ha valamivel kiegészíti és ellenpontozza, például egyenletes szótagszámmal, szabályos sorszámmal, rímképpel (ezek nem igazi rímek, a pán-gár sehogy sem hangzik, talán asszonáncnak hívják, ha csak a magánhangzó stimmel, a resd-resd peig ragrím, ettől jobb ódzkodni), egyszóval a klasszikus tartalomhoz klasszikus forma jár, vagy ha nincs kedve a formával bíbelődni, akkor tessék valami eredetibbet mondani. | 10. 9.
| 2011.05.22 09:44 | Valecsik Ákos -- re: meo | Üzemidő/gépóra
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm. A vers az időről szól, amiből mindannyian kaptunk többet-kevesebbet itt a földön és arra kérdez rá, hogy vajon úgy töltjük-e el ahogyan azt szeretnénk. Élvezzük-e?
Azért "kurva", mert az idő közömbös azzal kapcsolatban, hogy mit teszünk a "megkapott" óráinkban, csak simán teszi a dolgát, jelen esetben múlik. A combok szorítása megölhet egy embert, egyre kevesebb levegőhöz jut és végül meghal, mint ahogyan végül mi is mindannyian és természetesen az egyre szűkülő lehetőségekre is utal, ahogyan öregszünk, ezért "halált hozó acélcombok".
A köztes képek egy "szolgáltató" házat és a "szolgáltatáshoz" kapcsolódó dolgokat mutatnak. A jelentésük pedig- anélkül, hogy külön-külön kifejteném őket-, mindaz amivel a legtöbbet foglalkozunk az életünk során. A nem feltétlenül idilli családi, a munka, az állandó elvárások, a ránk nehezedő nyomás, a soha meg nem valósuló álmok, a hibás döntések, a túlságosan gyáva vagy éppen túlontúl vakmerő lépések, a fel nem dolgozott emlékek.
Nyilván lehetnének "vidámabb" képek is, de akkor értelmetlen lenne a kérdésfeltevés, hiszen azt a részét természetesen mindenki szívesen éli az életének, a kérdés inkább az, melyikből van több. Hogy a kérdésre röviden is válaszoljak, a vers nem közölni akar, csak feltesz egy kérdést, egy bizonyos nézőpontból.
| 8.
| 2011.05.22 09:26 | Valecsik Ákos -- re: meo | S(l)ide by side
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm. Ami a tördelést illet, megpróbáltam "átszabni" mielőtt feltöltöttem, mert gondoltam, hogy ebből probléma lesz. :) Viszont más formákban nekem kevésbé tűnt lendületesnek, ezért maradtam az eredeti változatnál.
A "félút" az ingadozást mutatja, a tudatos gondolatok és az érzelmek- bizonyos értelemben a hit- között. Mindig másként hozzuk meg a döntéseinket, azt választjuk, abba kapaszkodunk ami könnyebb a számunkra. Maga a kérdés többnyire az, hogy mi értelme van az életünknek, mi a célja, hasznosan töltjük-e el. Valódi "válasz" persze igazából nincsen akár az ész, akár az érzelmek felől közelítjük is meg, mégis folyton keresünk. Ezt a "vágyunkat" elégítik ki a "félpróféták", akik instant válaszokat adnak a feltett kérdéseinkre. Azért nem álprófétákat írtam, mert ebbe a körbe nagyon sokan tartoznak (szerintem), a hivatásos egyházi emberektől kezdve a különféle jósokig.
A lezárás abban a formában kicsit talán már mást jelentene, mint amit én szerettem volna írni, de tetszik az a változat is. | 7.
| 2011.05.21 05:55 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Üzemidő/gépóra
|
| Válasz erre | Nem élvezem Ákos, mert nagyon inkoherens a szöveg. A felütés után izmosabb "betétet" vártam, ezzel ellentétben a "halált hozó acélcombok" kizökkentet, már itt az elején a versből. A két végén égetett gyertya talán érthető lenne, de az idő "kurvaságát" aposztrofálva, valami erősebb, koherensebb anyag, megfogalmazás szükséges. Mit szeretne közölni? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Valecsik Ákos | 6. 5.
| 2011.05.20 15:49 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | S(l)ide by side
|
| Válasz erre | Ákos,
engem kicsit zavar ez a sűrű tördelés (máskor, másoknál is, úgyhogy ez a megnyilvánulásom ne zavarja, ha van konkrét szándéka ezzel a megjelenítéssel:-)), kicsit kapaszkodtam a kivetett asszociációs hálójában, de végső soron sikerült kigubancolnom magam belőle. Második olvasatra a "fáj a válasz" miféle válaszra? ez nem ugrik be. Volt "félút", akkor a "félpróféták" esetleg legyenek "álpróféták", így talán még igazabb is, ha jól értelmezem a verse mondanivalóját. A végére jobban becsattintanám a záróképet. Valahogy így:
"Sírunk az elengedett / kéz miatt, / sírunk / Önmagunkért" lehet, hogy ez visszaminősíti a poént, bár kap így is egy halvány másodlagos jelentést, anélkül, hogy ez az erőltetettnek tűnő szójáték kificamitaná a vers élvezetét. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Valecsik Ákos | 4.
| 2011.05.20 08:06 | Valecsik Ákos -- re: meo | Kettőegész-kilenctized...
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm. Az utolsó sor nálam szándékosan töri meg a korábbi ritmust, mint mikor valaki egy mély lélegzettel "jön vissza" az életbe. De elképzelhető, hogy ugyanez a tartalom más szavakkal leírva- amik illeszkednek- kerekebb egységet alkotna. | 3.
| 2011.05.19 21:43 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Üzemidő/gépóra
|
| Válasz erre | No, akkor én most nyomtam egy maradóst, Ákos, bár nem győzött meg róla, hogy ez egy jó vers. Késleltetem. Szeretném, ha többen is felvennék a maga világlátó szemüvegét, illetve szeretnék olvasni magától még több szöveget. Egyelőre ennyit tudok mondani. Ágota | 2. 1. 0 |
|
