NAPLÓK: 01 Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 04:03 Összes olvasás: 7962| 28. | [tulajdonos]: 42 | 2017-01-02 19:21 | Koccintó
Csak az éles fájdalom. Ahogyan
Egymás után szétroppanak a
Bordák. Ahogyan milliméterenként,
Cikk-cakkvonalban szétreped a
Szív. A csöndbe robajló, morzeszerű
Zaj. A megsemmisülés eposza.
A kín oratóriuma. A szaggatott
Ritmika, a fület nem tűrő félhangok.
Közben azok a pillanatok. Mintha-
Öröm, mintha-óda, megkönnyebülés.
Nem tudni az időt, eltelhettek napok,
Hónapok, évek, egy emberöltő, de
Lehet, hogy csak pár perc. Hol vagy,
Sehol vagy, mindenütt nem vagy, élsz,
Halsz. A sínek hidege, a befeszült fék
Sikolya, a duda rikoltása, szirénák.
Ott ülsz az ágon, azon a szép hosszú
Ágon alattad a semmivel. Űrhideg
Gondolatok csipkedik a tested, fiastyúk,
Kegyetlenül tiszta az ég ma, hajnalban
Is fagyni fog. Ott lógsz a póznán, farkasok
Vonyítása lenget, a megtelt Hold kicsordul,
Burokba von, fuldokolsz, de sehol víz,
Szomjan halsz, éhkoppon süvít a szél.
És mindez nem létezik, csak betűk
Kígyózó sorai. Nincs szép hosszú ág, nincs
Pózna, nincsenek bordák, nincsen szív.
Korbács sincs, vagy rád merevedő burok.
Csak ő van valahol távol, annyira távol, hogy
Szinte benned. Csak közte van, csak közben,
Se eleje, se vége. Egyszer volt a hol nem
Volt. A képzeletbeli bordák elporladnak,
A nincsen szív hevesen hallgat. Talán igaz
Sem volt. Talán boldogtalanul is tovább éltek,
Amíg meg nem haltak. Egészségünkre. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 27. | Xx: Még | 2016-12-30 10:31 | | https://youtu.be/kjS8SR6OcXg | |
| 26. | [tulajdonos]: 22 | 2016-12-30 10:15 | Ül, néz.
Szeretlek. Panna beszél, mesél a fákról - into the woods -, mesél a reggekről - forrest -, az éjjeli, vizes hálóingről - far behind the trees -.
Panna egyre közelebb ül hozzá, mindig arra ébred, hogy a keze a karján, a lába a combjához ér. Szeretlek.
Zavartan magyarázza, hogy ő a férfiakhoz csak képzeletben, gyakorlatban, latban szinte soha. A nyakához hajol, hogy jobban érezze az illatát. Mindent betölt. Teli vele az orra, a szíve, az ágya. Szeretlek.
Panna vele az erdőben, meztelen, Panna szép, Panna énekel egy boszorkánytalan szombaton. A druida kőtömb, Panna kezében a véső, csupa magánhangzóval, majdnem óvatlanul rója rá a köröket. Istenem. IOUAE. Ó. Ő. Szeretlek.
Panna csók közben levegőt lehell az orrába, agyagember. A vasszűz olajozottan mozdul. Szeretlek.
Nyelveket cserélnek. A druida a szertartás végeztével aludni tér. Panna hallgatja, nem megy közelebb, Panna elengedi, a karok ernyedten a test mellett. Szeretlek.
Panna, ül, nézi. Panna pöttöm, a druida elhagyta a romokat.
Ülök, nézlek. Odahajolok hozzád. Hagyom, hogy elhagyj. Nem cserélem le az ágyneműt, csak mielőtt újra jössz. Vár-lak, fa, az erdő előtt. Szeretlek, és szeretni is foglak, de ez legyen már az én bajom. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | xx: Jav | 2016-11-16 07:14 | | Nem bénul, hanem rándul. Logikai okokból nem. A bénulás izommunkátlanság. Viszont erről később lehet. Valamint az utolsó mondat el ráadás: számolj velem. Így már gilt. | |
| 24. | [tulajdonos]: 19 | 2016-11-16 06:30 | Egy híján húsz.
Forró vizet enged a kezére. Minden egyes ujjra, amivel számol. Oszt, szoroz, kivon, összead. Kivon.
Ezek az ujjak. Ezek a számok. És a tenyér.
Lassan ökölbe szorul a keze.
Panna négy éves volt, egy hüvelyknyi Panna. A nyitott tenyerébe kiscsibét tettek. Annyira AKART vigyázni rá, hogy a keze az akarattól ökölbe szorult. Minden egyes ujjon vér. Panna kivont.
Összeadja a szerelmeket. Van, amelyik mutatott; van a gyűrűs. Mindkettő kezére szüksége van. Hogy megtarthassa. Hogy elszámolhasson. Aztán még tovább.
A táltosok. Hat ujj. Más számrendszer. A decimálisban nulla a vége, ha kerek.
Panna keze ökölbe bénul. Már nem kiscsibéket rejteget benne. Aztán lazul az izom. Kifeszíti az ujjakat, a tenyere üres, csak az a sok vonal. A szív, a fej, az élet. Nézd a Vénusz-dombomat, felszántotta egy könyvlap.
Megfordítja a kézfejét, nézi a lágy bütykölet. Puha bőr. Erek. Van egy, ami csúszkál. Vajon mikor van a helyén?
Panna leszámol, hogy belekezdhessen. Egynél tart. A tenyerén hordozná. Fájós vállakon a világ. Van egy, amin nagy a heg. Az leszel. Prím leszel. Rím rám.
Csak pillanatokig tudom elviselni a forróságot. Mutasd meg, tovább hogyan lehet. Számoljunk el a jobb kezemen egyig, és hagyd a többi kilencet. Mutass velem. Mutass meg engem. | |
| 23. | [tulajdonos]: 18 | 2016-11-13 08:38 | Rianásmentes.
Átkozottul kényelmes ez a kanapé. A feje alá igazítja a párnát pontosan úgy, ahogyan minden reggel. Pannában szállingózik a hó. Lassan befedi a belső tájakat. Vakító, puha fehérség. Pannában beköszönt a tél.
Soha nem értettem, másokat miért zavarja ennyire a hideg. A tél porcukor. Öltözködhetsz, aztán vetkőzködhetsz. Valaki csak befed.
Panna teste ilyenkor kiabál s leghangosabban. A másikért, a másiknak. Sohasem vele. Ilyenkor be lehet lehelgetni a kezét, ilyenkor az ujjai belekulcsolódnak a másik ujjakba, nem húzza el, nem fejti le. Ilyenkor jöhet bárki is igazán közel. Ilyenkor látszik a lélek.
Lábnyomok a belső tájon, lábnyomok a Holdon, zászlóközel. Panna kávéillatban. Panna a takaró alatt, a belső táj a hótakaró alatt. Mindig közel az este.
A jégről majd máskor. | |
| 22. | [tulajdonos]: 17 | 2016-11-11 21:09 | Félidős.
A test nem rejtjelez. A test nem cselezi ki az agyat, félreérthetetlenül mutat.
Panna szereti a pókokat. Ha lehet, hagyja őket hálót szövögetni. Nyáron, a terasz egyik zugában hetekig figyelte azt az óriásit. Próbálta kikutatni a háló mintázatából az állat jellemét; lenyűgözte, ahogyan az napokon keresztül elbíbelődött egy darázzsal. A darazsaktól fél, de megtanult velük is együttélni. Ha rájuk fújja a füstöt, amúgyis arrébb állnak. Semmi csók, csata: egyszerűen elrepülnek. Tedd arrébb a helyjelölő tárgyakat, összezavarodnak. Viszont Panna tudja, hogy bánthatnák, ezért fél. Tőlük.
Kislánykorában tigrispókot gyűjtött, vagy májusbogarat. Talán mást nem is gyűjtött soha.
Nincs hálóm, csak darazsak körülöttem. A test nem nyugszik. Megmutatja, ki az akit be kell szőni. Volt, hogy volt háló. Szétszakította a szél, vagy a beleragadt darázs. Állandóan éhes vagyok. Itt ez a test, táplálni kell. Itt ez a szív, finoman masszírozd a szinuszt. Itt ez a lélek, a terasz sarkában vár ébren éjszakánként.
Panna olyan pók, aki nem sző hálót. Panna arra vár, hogy a darázs odarepüljön hozzá, engedelmesen elé feküdjön: lesz, ami lesz. Panna azt a darazsat várja, amelyik nem bántja akkor sem, ha belőle táplálkozik.
Más törvénye van a szívnek, az észnek, a testnek. A metszéspontjukban várakozom, várlak. Már látlak. Amilyen ritka pók vagyok, annyira ritka darázs vagy. Feküdj mellém. Látod? Sehol semmi háló. Ha akarod, elrepülhetsz. Csak gyere vissza. Gyere. Gyere. És soha ne harapj meg. | |
| 21. | [tulajdonos]: 16 | 2016-11-10 17:24 | Határ, idő.
Pannát megkérték arra, hogy alkalomra írjon. Verset. Vagy bármit. Csak írja meg.
Mivel Panna mindig önmagát írja újra, exobolygó élménye lett ettől a feladattól. Rábólintott, mert a szíve lenyomta a fejét. A címzett befolyásolja a gravitációs pályáját, állandó faktor. Csak megírja.
Azt nem mondhatta, hogy van már egy készen hónapokkal ezelőttről, mert ennek tördelhetőnek kell lennie. Az meg olyan egydarabos.
Akárkit, bármit nem lehet, a naprendszerekben ez már csak így szokás. Éjszakákon át a versre aludt el, sorok szövődtek álmában a talpa alá, de nappal egyetlen kis mukk sem.
Aztán rájött. Vektorok. Ha vonzásról nem írhat, ír az irányról. Megírja a semerrét valamerreként. Mert semmi nem vész. El. Csak át.
Alakul. Akár-hit. | |
| 20. | [tulajdonos]: 15 | 2016-11-09 18:53 | Becsípődött várakozás.
Panna nem pöttöm. Panna szeret úgy gondolni magára, hogy rendíthetetlen. Minél nagyobb a tömege, a pályája annál biztosabb. Panna és a vonzás.
Egy éve várok a holnapra. Időnként kétségbeesetten kerestem mást, amire várni szoktak, csak hogy erre ne várjak annyira. Kerestem annyi magamat, hogy lassan egy baráti kör alakult ki belőlünk. Apropó apropók: mindenkinek több mindenkije van. Szellemképek. Ésszel felérhető, csak a szívemmel nem. Persze megkereshetem egy másik énemet, valakit a múltból, szellemeket keresnék. Túlvilági vonzás ideát. Kopogtatom az asztalt, kopogtatok az ajtókon. Ez a van nemvan.
Mindenkinek több, súly ez is, de nekem egyszerre csak egy Hold fér bele. Vagy egy Föld. Vagy egy Nap. Egy nap.
A Férfi. A tömegben. A férfiak között. Zűrhulladékok Panna pályáján. A rakéta készenlétben, hátha nem Hold, hanem meteor. Az általam ismert adatokkal kalkulálva Holdnak kell lennie. Mert ha Nap, akkor én Vénusz, bolygónak bolygó, de. Majd csillagnak látszom, ha. Ha vörös törpe, akkor? Arra nincs rakéta, ugye?
Panna nyaka becsípődött pár napja. Amint elengedte Zsánnt, a Darkot, a váll, a fej helyrejött. Holnap másik főszerep: ismerjük meg Katát, makranctalanul. Egy éve szelidítik erre.
Aztán már csak én leszek. A saját tömegemben. Vagy Holddal, vagy Nappal, vagy egy kilőtt rakétával.
| |
| 19. | [tulajdonos]: 14 | 2016-11-01 16:23 | Van ilyen, hogy nincs olyan.
Köszöni szépen, megvan. Bár a reggeli öt négy, és az este már délután itt van.
Tíz percen át nézte a muskátlira hullott, bebarnult gesztenyelevelet. Ilyet írna, ha tudna. Olyan hullást, ami egy muskátlivirágon akad fenn. Fennakadni. Elakadni. Ugyanaz az őszi sanzon, fecske egy szál se, csak varjak.
Mióta a főúton alaposan, és merőben szakszerűtlenül karóvá nyesték a fákat, a varjak áttelepültek a közelbe. Persze eredetileg nem a főúton tanyáztak, hanem az állomás környékén. De aztán a város ipara privatizálta az erdőt. Fa ki, varjú a centrumba. Ómen.
Tíz percen át meredni egyetlen levélre. Kiolvasni, átolvasni, nem mozdítani, mert nem mozdul. Ómen?
A muskátlikat két hete nem locsolja, hiszen bármelyik pillanatban jöhet a fagy. Pince nincs. Túlélés nincs. A tudatalatti a tudat alatt. Az ilyen ilyen, az olyan olyan.
Pár napja a varjakat sem hallja. Megmetszette magát. Ezúttal szakszerűen.
https://youtu.be/rx7h2thalzQ
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
