NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 10:52 Összes olvasás: 50490| 3. | [tulajdonos]: ... | 2020-05-19 11:28 | 2020. május 19.
„Milyen felemás érzések közt élünk,/ milyen sokféle vonzások között,/
pedig zuhanunk, mint a kő/ egyenesen és egyértelműen.” (P. J.)
Próbáltam elmagyarázni Szúnak, miért fontos, hogy most itt legyek Unyánál. Egy darabig úgy tűnt, megérti. Mintha ellágyult volna a tekintete. (Egyszer majd tisztáznom kell a viszonyomat a táguló pupillákhoz. Meggyőződésem, hogy amikor egy másik ember kitágult szembogarába mélyedhetünk, kicsiben átéljük, milyen lehet egy fekete lyuk eseményhorizontjának a közelébe kerülni. De erről majd esetleg később. Valamikor.) Szú szembogara szétnyílt (az űrhajó zsilipjei nyílnak így ki, hogy látni engedjék a feketeséget, amibe tartunk, de nem kezdem újra), aztán visszaszűkült: „Unya azt mondta, hogy te azt hiszed, hogy ő téged nem szeret. Olvasta valami versedet, vagy naplódat, nem tudom… Nem kellene ilyeneket irkálnod. Egyébként meg aggódik, hogy túl nagy lesz a villanyszámla, meg a vízszámla, most, hogy itt vagy, nem tud úgy takarékoskodni…” Csak álltam ott, legalábbis úgy tűnhetett, mintha állnék, pedig valójában zuhantam szuperszonikus sebességgel, vissza a Földre. Vagy lejjebb. Lehet mélyebbre esni a földnél. Az űrkísérlet az eseményhorizont megközelítésére kudarcba fulladt. Megnyugtattam Szút, hogy négy nap múlva, amikor megkapom az Ódakitól a legutóbbi munkámért járó honoráriumot, átutalom a pénzt, amennyibe az itt tartózkodásom kerül, plusz azon felül még annyit, amennyivel hozzá járulok az őszi akadálymentesítési munkálatokhoz. Megmondtam az összeget. Szúnak elkerekedett a szeme. Ha akartam volna, figyelhettem volna a pupilláját. De nem akartam. Többre becsültem a nyugalmat, ami az ilyen helyzetekben megszáll. Én hiszek a külön világok békés egymás mellett élésében. A csillagok háborúja nem az én műfajom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
