NAPLÓK: Függőségi viszonyaink Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 11:15 Összes olvasás: 9640| 1. | [tulajdonos]: Lógok a ... | 2006-08-18 18:23 | Érdekes, hogy mindig attól függünk, amik függetlenek tőlünk. Az egész függőségi viszony egy körforgás. Egy olyan körforgás, ami önmagába tér vissza. Felmerül bennem, hogy akkor mi értelme van, és mi mozgatja ezt a kuszának tűnő, de mégis olyan egyszerű rendszert.
Kezdjük az elején. Megszületésünk pillanatában azonnal kialakulnak függőségi viszonyaink. Életünk egészét meghatározza, hogy mikor, hova születtünk. További sorsunk függ az anyaország helyzetétől, társadalmi beállítottságától, stabilitásától, földrajzi elhelyezkedésétől, és még számtalan tényezőtől. A függőség egyoldalú, hiszen az előbb felsorolt körülmények az újszülöttől, vagyis tőlünk függetlenek. Gyermekéveink, vagyis további sorsunk függ közvetlen környezetünk, szülőhelyünk helyzetétől, viselkedésünk, értelmünk, karakterünk a szülői génektől, a tanult, vagy átvett viselkedésformáktól, a veleszületett hajlam és hajlandóságtól. Az egyéniség csak függőségi látszat, a mássá válni akarás kényszere. Az egyéniség felismerése egyenlő a különbségek megtapasztalásával. A különbségek észrevétele függ a …és újra visszajutunk a tőlünk független, de minket befolyásoló tényezőkhöz.
Felnőttkorunk házának falait mi magunk rakjuk fel, de hogy milyen magasra, milyen szépre, milyen praktikusra sikerül, függ a gyermekkorba ránkruházott alapoktól. Ha alapunk sziklaszilárd, magasra épülhet életünk vára, de süllyedő mocsárban talán csak a nehéz, fárasztó munkával, kitartással leásott erős cölöpökre támaszkodó falak nyúthatnak védelmet.
Utolsó függőségünk a halál, tőlünk igazán függetlenül lezárja életünket, és születendő utódaink függősége visszatér az általunk lerakott körülmények elfogadására, mert tőlük függetlenül számukra más választás nincs, csak elfogadni, amit útravalóra kaptak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
