DOKK


 
2858 szerző 40083 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kemény István
  Nagy monológ
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (47)
Tímea Lantos: Távolodás
Skaliczki Péter Nimród: feje felett átszállt a labda
Nemes Máté: Cetli
garai péter sándor: Játszik
Albert Zsolt: Nem fogadott hívások
Szakállas Zsolt: az úgy volt.
Szilasi Katalin: A tárgyak lázadása
Ötvös Németh Edit: ébenkarika
Pálóczi Antal: Együtt úszni a kutyával költészet
Prózák

Valyon László: Kerti törpék
Veres Mária: A munka jutalma
Péter Béla: Zanza
Veres Mária: Éhes Miron (javítva)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
Zima István: A megszokott színek(2.)
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Zima István: A másik is
Pintér Ferenc: 230 éves a láthatatlan kéz
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 6 órája
Mórotz Krisztina 15 órája
Juhász Zoltán 16 órája
Ötvös Németh Edit 16 órája
Tímea Lantos 21 órája
Ur Attila 22 órája
DOKK_FAQ 22 órája
Tamási József 22 órája
Horváth Tivadar 23 órája
Tikkel Lajos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Farkas György 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Skaliczki Péter Nimród 1 napja
Busznyák Imre 4 napja
Debreczeny György 6 napja
Zima István 8 napja
Francesco de Orellana 13 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 6 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
Baltazar 15 órája
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Janus naplója 2 napja
Holle anyó :-) 3 napja
Lángoló Könyvtár 3 napja
útinapló 3 napja
négysorosok 4 napja
Minimal Planet 4 napja
nélküled 7 napja
fejlakók 11 napja
Metz-Művek 12 napja
Etzel Mark Bartfelder 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Luca
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 08:08 Összes olvasás: 5229

Korábbi hozzászólások:  
8. [tulajdonos]: vége2013-12-05 18:33
szerintem befejezem a naplót.

7. [tulajdonos]: Mikulásvárás.2013-12-05 18:31
Nagyon nyögvenyelősen indult a Luca naplóm Miklóssal.. de amit jól kezdek előbb utóbb úgyis elrontom de ez annyira nem én vagyok, szívem szerint csak annyit írtam volna bele, hogy várjuk a mikulást. Ezen a "várjunkon" volt mindig a hangsúly és a csizmákon amiket kitettünk az ablakba... Tudtuk persze , hogy a Mikulás a fűzfánkról "lopta" a virgácsokat! Fiam másképp várta már. a régi grófi szánon jött a télapó, és az illuminált krampusza, persze , hogy nem tudtam, hogy pálinkanap is van. A Bodri a Mikulást nem szerette , csupa sárnyom lett a kabátja:))

Marci állt megszeppenve és amikor bejött a Mikulás bácsi akkor már mondta is a mondókáit. Pár éve egy hatalmas fa alatt ( Diana olaja) Ül a falumikulás amikor kitódulnak felhevülten a gyerekek , anyukák apukák utánuk kabáttal már osztja is az ajándékokat..

Olvasói hozzászólások nélkül
6. LUCA: verses mese2013-12-05 18:13
Verses mese a Mikulásról

Mackó bácsi odújában
Szokatlanul nagy a csend.
Téli-módi aluvásra
Készülődnek odabent.

Frici, a kis kölyökmackó,
Már egy hete elaludt.
Mackó néni két tüskével
Beszögezte a kaput.

Mackó bácsi leverte a
Makrapipa parazsát.
Átölelte Mackó nénit
Brumma! Brumma! Jóccakát! –

Hanem annyit izgett-mozgott,
Forgolászott, csapkodott,
Mancsa karma kitépte a
Kockás karton-huzatot.

A dagadó dunnaciha
Ásítozva kiszakadt,
Szálltak egymás hegyén-hátán
A tollpihe-madarak.

Lelkendezve keringőztek:
Seje-huja! Haja-hej:
Frici mackó orrán táncolt
Pihécske és Tollpehely.

A bocs orrát dörzsölgette,
Háromszor is hapcizott.
Saját magát orrba vágta:
Mégiscsak sok, ami sok!

Kik vagytok és mit akartok?
A két pihe kacagott.
Titkon összesúgtak-búgtak,
Becsapták a kis bocsot.

Hópihécskék vagyunk. Látod?
Ruhánk puha és fehér. –
Mumma mama azt mesélte,
A hó hideg, mint a dér!

A te mamád alszik télen
Azt se tudja, mi a hó!
Mackó nagymamád se látta:
Milyen a jó Télapó!

Gyere, Pihe! – hívta Pehely:
Csúszkáljunk a patakon. –
Gyere te is! – csalták Fricit.
Itt a remek alkalom.

Frici mackó talpra ugrott,
Fölemelete buksiját:
Meséljetek Télapóról!
Kedves Pihe! Mondd tovább!

Télapóka öreg bácsi.
Hóhegyeken éldegél.
Jégből van a palotája,
Kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
Teletömi puttonyát.
Mézes-mázos ajándékkal
Szánkózik az úton át.

Frici egyre kíváncsibb lett:
Nagyon hideg künn a tél?
Gyáva bocs vagy! A hidegtől
Még a gyönge őz se fél!

Frici már nem tétovázott.
Bátran mondta: - Elmegyek!
Csak nem fekszem egész télen
Itthon, mint a betegek?

Nekifeszült az ajtónak.
Kinyitotta: - Nosza hát!
Nem bújsz vissza!? – fenyegette
Öklével a nyírfaág.

Frici rá se hederített,
Sebbel-lobbal kiszaladt.
Fényes téli napsütésben
Nyalogatta a havat.

A két pihe elvezette
A befagyott patakig.
Jeges hátán csicsonkáztak,
Csúszkáltak egy darabig.

Hanem mikor a fák alól
Előbújt a téli est,
Frici ijedezve látta,
Hogy már sötétedni kezd.

Pihécske is vacogott már,
Pehelyke is remegett,
Hanem ők a bocs-bundában
Találtak a jó meleget.

A furfangos két mihaszna
Összebújva elaludt;
Fricike meg pityeregve
Keresgette: - Hol az út?

Szerencsére szelek anyja
Meglátta a fákon át,
Hogy a havas mackóbocsot
Cibálják az unokák.

Mars haza a fellegekbe!
Aludjatok hajnalig!
Én elviszem a kicsi bocsot,
Bárcsak tudnám, hol lakik? –

Meddig mentek; ki tudhatná?
Tán a pelyhes fellegek.
Ám egyszer csak ott jártak a
Kilenctornyos vár felett.

Télapóka kipillantott,
Gyorsan oda sietett.
Nem tudta, a borzas havas
Bundácskában mi lehet.

Nagy nehezen lehámozta
Friciről a hósubát:
Vaú! Vaú! Egy kismackó!
Kerülgették a kutyák.

Fényes szemű ezüst-cica
Odafutott: - Miaó!
A kis bocsnak édes-mézes
Őz-tejecske volna jó!

Télapóka símogatta.
Nem kérdezte: kicsoda?
Örült, hogy a megfagyott bocs
Oda került. Épp oda.

Aranyozott cicatálban
Kapott édes őz-tejet.
Télapóka szelíd keze
Símogatta szél helyett.

Ezüstcica miákolva
Hívogatta Fricikét.
Ám a kis bocs Télapókát
El nem hagyta semmiképp.

Fogócskázni sem volt kedve.
Télapónak segített,
Kis zsákokra, zsomborokra
Kötött piros zsineget.

Elmesélte Miklós bá-nak
Szánom-bánom könny között.
Hogy a kedves odújából
Két pihével megszökött.

Nem kér diót, csokoládét,
Még a lépesméz sem jó.
Csak azt kéri: odújába
Vigye vissza Télapó.

A Mikulás meghallgatta
A kis mackó-bánatot.
Megígérte másnap reggel
Hat rénszarvast szánba fog.

Legelsőnek Frici ül fel.
Ezüstcica búcsúzik.
A kutyák is hűségesen
Kísérik a kapuig.

Télapóka felrakta még
Három zsákját, puttonyát.
A kis bocsot ölbe vette,
Ne fázzon az úton át.

Szalad a szán, repül a szán.
Múlik a nap. Délután
Az ismerős barlang elé
Nesztelenül ér a szán.

Ott a kis bocs úgy leugrik,
Mint a sebes pillanat.
Nyírfaág, hogy jobban lássa,
Lerázza a friss havat.

Ilyet még a legöregebb
Jegenye se láthatott,
Miklós napján Télapóval
Ölelkező kis bocsot.

Fricike a nyitott ajtón
Belopódzik csendesen,
Mackóéknál ennyi zajra
Nem ébred fel senki sem.

Télapóka kinyitja a
Jégvirágos ablakot,
Keze nyomán itt is, ott is
Két üveg méz mosolyog.

Begurul a piros alma,
Csengő dió, mogyoró,
Lesz öröm, ha észreveszik
Erre járt a Télapó!

Amikor a távolodó
Szarvasszánkó dala cseng,
A két pihe előbújik.
Jobbra libben, balra leng.

Pihe Fricit csiklandozza.
Mi az? Meg se köszönöd,
Hogy elvittünk Télországba,
Szedte-vette bocs-kölyök! –

Nem csoda, hogy Fricikének
A szava is elakadt.
Egy csapásra kézre kapja
A két pihe-madarat.

Bedugja a vánkos csücskén.
Rábiccenti buksiját.
Februárig meg sem moccan
- Brumma, brumma! Jóccakát!

Olvasói hozzászólások nélkül
5. Mikulásra is: Péter Erika2013-12-05 17:55
http://www.petererika.com/gyerekzetek/


csupaszív hóanyó mesék... ezt én találtam ki, de aki olvasta őt , az újra gyermek lesz:)
Örülök, hogy ismerhetlek erika!

4. [tulajdonos]: :-)))2013-12-05 17:30

Zelk Zoltán
Mikulás

Égi úton fú a szél,
hulldogál a hó
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó!
Hívogató

Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád!
Hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.

3. [tulajdonos]: Pálinkaünnep2013-12-05 17:15

Ünnep pálinkalovagokkal Győrben

December 6. a pálinka napja, s ebből az alkalomból a Magyar Pálinka Lovagrend idén is istentiszteleten vett részt a győr-újvárosi görög katolikus Szent Miklós-templomban.

Az eseményen hálát adtak az éves munkáért, a gyümölcsért és az elkészült italért


A korai érésű fajták jobbára elfagytak, fagykárokat szenvedtek, a többi gyümölcs viszont magas cukortartalommal rendelkezett, ami a pálinkakészítés szempontjából jó.

Összességében nem túl bőséges a termés, de az idei év a pálinka minősége szempontjából kiemelkedő.

Internetes pálinkaárverést szerveznek és az összegyűlt adományokat jövőre a győri pálinkanapi ünnepségen adják át rászorulókkal foglalkozó szervezeteknek.


2. [tulajdonos]: Szent Miklós2013-12-05 16:50
A történelmi Miklós életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre. Az életéről szóló források egyrészt a krétai Andrástól származnak (700 körül), másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől.

Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós myrai püspök) pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. (A Lycia római provinciában fekvő Myra ma Demre néven egy kis település kb. 100 km-re délnyugatra Antalyától Törökországban. A 4. században püspöki székhely volt.)

A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt.

A fent említett források szerint Miklós részt vett az első nikaiai zsinaton és megpofozta ellenlábasát, Ariust. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták. Miklós azonban nem szerepel a nikeai aláírók listáján, viszont az is igaz, hogy ez csak töredékesen maradt fenn.
Ereklyéi

1071. augusztus 26-án IV. Rómanosz bizánci császár megütközött a szeldzsuk törökökkel a manzikerti csatában. A csatában a törökök győztek, Romanoszt foglyul ejtették, ezzel Kis-Ázsia a szeldzsukok ellenőrzése alá került. Alexiosz Komnénosz visszahódította ugyan Kis-Ázsiát, de uralkodásának első időszakában a helyzet még elég zavaros volt. Ezt kihasználva, 1087. május 9-én olasz kereskedők, mivel az ezen éveket megelőzően kereskedelmi flottájuk nagy része oda veszett a viharokban, így azt gondolták, a Szent Miklós védőszent elpártolt tőlük, ezért kalózokkal feltörették sírját, csontjait pedig elraboltatták és ereklyeként Bariba vitték. A törökök és olaszok között most is vita van a csontok visszaszállításáról, de a Vatikán már ez ügyben Bari mellett áll ki. Bariban azóta is a hajó érkezése napján, május 9-én ünneplik.
Legendák


Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Az elkövetkező években így tett a másik két lánnyal is, a harmadik évben azonban az apa megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.
A tengeri vihar lecsendesítése

270-ben Szent Miklós Jeruzsálembe ment zarándokútra. Vihar kerekedett és a mellettük haladó hajónak elszabadult az orrvitorlája. A háromfős legénységből, akik vissza akarták tenni, már kettőt a vihar a vízbe sodort, akik ilyen esetben általában odavesznek. Látva ezt Miklós a vízbe vetette magát, és magához ragadta a két fuldoklót, kimentette, majd az árbochoz kötötte őket a köpenye övével. Ezt követően pedig helyére tette az orrvitorla árbocrúdját, ezzel megfeszítve a vitorlát, így a hajó egyenesbe jött. Miklós letérdelt és Istennek egy hálaimát mondott, majd a tengerbe vetette magát, hogy visszatérjen a hajójára. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, megismerték Miklóst és megköszönték neki a segítséget, s visszaadták neki a köpenye övét, amit szent ereklyeként hordtak magukkal a megmenekülésük óta. A viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak.
A gabona sokasítása

Nagy éhínség idején a püspök megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, amely a bizánci császárnak visz gabonát. Megkérte tehát a hajósokat, hogy rakják ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, mivel a rakományt a császárnak kellett szállítaniuk. Amikor Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk, akkor átadták a gabona egy részét. Megérkezve Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a gabona mennyisége nem csökkent.


A pogányok imádtak egy fát, amit Diana istennőnek (keresztény értelmezésben gonosz démon) szenteltek. Miklós elrendelte a fa kivágását. Bosszúból Diana ördögi olajat főzött a fából, ami azzal a tulajdonsággal bírt, hogy vízen és kövön is meggyullad. Az ördög Miklós házához induló zarándokoknak adta a hordót, hogy hitük jeleként kenjék be vele Miklós házát. Miklós azonban megjelent a tengeren, és vízbe dobatta a hordót, ami a tengeren meggyulladt és sokáig égett. A vihar lecsendesítésével egybevonva gyakran ábrázolták középkori szárnyas oltárokon (pl. a jánosréti egykori főoltáron).

Egy meghódított nép föllázadt a római uralom ellen. A császár három főemberét, Nepotianust, Ursust és Apiliót küldte ellenük. A rómaiakat a tenger partra kényszerítette Myra kikötőjében. Ekkor Miklós püspök meghívta őket vendégségbe, mert el akarta érni, hogy a katonákat tartsák vissza a rablástól. Amíg Miklós a vendégekkel időzött, a helytartó, akit megvesztegettek, három ártatlan katonát akart lefejeztetni. Mikor a püspök ennek hírét vette odasietett a vesztőhelyre, ahol már ott térdepeltek az elítélt katonák és a hóhér fölemelte kardját. Miklós bátran a hóhérra vetette magát, kardját kicsavarta a kezéből, és messzire elhajította, az ártatlanokat pedig kiszabadította. A helytartót megdorgálta, s miután az megbánta bűnét, megbocsátott neki.
Az elrabolt gyermek hazahozatala

Egy ember elindult Miklóshoz, hogy áldását kérje, hogy végre gyermeke szülessen. Amikor odaért, a püspök már halott volt, így a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával vitt egy darabot. A következő év december 6-án a házaspárnak fia született. A gyermeket a hetedik születésnapján arab rablók vitték magukkal. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, amikor a házaspár a Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért, egy forgószél kerekedett, amely felkapta a fiút és éppen a templom előtt tette le.


Szent Miklós legendájának egyik változata szerint, amikor a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette és az ajándéka pont a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből, maga a "Tél-Apó" volt az ajándékhozó. Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke. A legkisebb lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott.

A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Bár számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, piros ruhás, jókedvű idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban, hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.

1. [tulajdonos]: népszokások2013-12-05 16:41
Rendhagyó! A napló célja a mesék, a hiedelmek a népszokások felelevenítése. Sajnos későn kezdtem mert minden szentnek maga felé hajlik a keze. ( LUCA) Várom a mondókákat a regösénekeket és a többi csodát a magyar monda-és mesevilág csodáit tőletek is! :)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

1 Fekete Ármin: sebek 1
2 Lelkes Miklós: Menekülés
3 Sereg Melinda: Táncol a szél
4 Lelkes Miklós: Látható Láthatatlan
5 Udvari Máté: Diogenész
6 Lelkes Miklós: SZÉTTÖRT SZERENCSE
7 Halász István: Új Év
8 Lelkes Miklós: CINEGE
9 Lelkes Miklós: ÁLOMDIÓFA
10 Lelkes Miklós: ÚJ KENYÉR
11 Szalay Károly: Tíz év
12 Árvai Emil: A Dunánál 2003-ban
13 L. Miklós Péter: EMLÉKEK
14 Fövényi Sándor: egyszer, kétszer...
15 Kürti László: Reális szerelem
16 koós attila: Város az erkélyen
17 Freischl Arnold: Wake up Neo!
18 Czékmány Sándor: mottó
19 Áncsán József: Bagolyköpetek
20 Kalnivet Péter: rímhívók
21 Lelkes Miklós: KEZDŐDŐ ŐSZ
22 Kürti László: mint holdon a telkek
23 Egry Artúr: Honvágy (Philadelphia, 2003)
24 Fövényi Sándor: Álarcaim
25 Fövényi Sándor: Csókoltam
26 Juhász M. Lajos: születésnapomon
27 Szalay Károly: Kis hazánkban
28 Tiszai P Imre: elkésett járat
29 Budai Zolka: megrekedten
30 Székely Magda: ERÕÉRT
31 Iklódi Éva: Esteledik a faluban
32 Lelkes Miklós: Egy ablak mégis...
33 Koós Attila: Féltékenység
34 Bartha Ferenc: Nahát!
35 Holló Csilla: Próbálkozás
36 H. Molnár Ákos: hadban állva
37 Kókai János: Tekercs
38 Tiszai P Imre: Sírkövek
39 Misinszki Hanna: Bogarak
40 ifj. Polák Péter: rutin
41 Lelkes Miklós: VILÁGOK / Németh Dezsõnek /
42 Szőke Imre Mátyás: Minden gyémánt volt (verzió S.A.-nak)
43 Pogonyi Pál: Egy öreg
44 Kalnivet Péter: Begerjesztésre kerültem
45 Árvai Emil: Õsz
46 Koós Attila: Ma éjjel újra felriadtam
47 Sövegjártó Szilvia: Fölfelé jövök
48 Tiszai P Imre: É p p e n
49 Sudár Balázs: 8849 méter
50 Vasi Ferenc Zoltán: Ág és gyümölcs
51 Koós Attila: Ez a dal az a dal
52 L. Miklós Péter: PERCEK
53 koós attila: Tükrök
54 Tiszai P Imre: bolyongunk
55 Lelkes Miklós: KARÁCSONY SZEME
56 Lelkes Miklós: HÍMES TOJÁS
57 Lelkes Miklós: ANGYALOK
58 Kalnivet Péter: Jég
59 Egry Artúr: fohász
60 Koós Attila: Hajnalom
61 Fövényi Sándor: Bohócsipkámon
62 Csepcsányi Éva: Rád-váró
63 Csík Mihály: A Jövõ
64 Egyed Andrea: Egy perc
65 Lelkes Miklós: A katona
66 Pogonyi Pál: Miért késnek a vonatok
67 Marossy József: A tériekrõl
68 Kalnivet Péter: Nélkülö(n)zés
69 Kalnivet Péter: Nem én
70 Bartha Ferenc: Magyarhálón barangolva
71 lengyel attila: Holdraforgó
72 Pécsi Marcell: Putnoki Friss Lóránt
73 koós attila: Fajom védelmében
74 Z. Tóth Imre: Megpecsételve
75 Szilágyi Ákos: Fohász
76 Hegyi Botos Attila: Mindennapi kenyerünket
77 Lelkes Miklós: NYÁRFÁK /Kaskötõ Istvánnak/
78 Poroszlay Gabriella: Kemény drog
79 Bartha Ferenc: Kiterítem lelkemet a netre
80 Vasi Ferenc Zoltán: A főhadnagy halála
81 Markovics Anita: Hamis tövismadarak
82 Fövényi Sándor: Fáj
83 Halász István: Tóban
84 Váradi Róbert: Nem feledem
85 Halász István: Kert eső után
86 Tass Marianne: Tévútak
87 lengyel attila: Verssor temetõ
88 Antal Zoltán: Az vagy nekem...
89 Mitrucz-Suvegi Janos: tengeren
90 Fövényi Sándor: Ez a város
91 Szőke Imre Mátyás: sárkányrepülő
92 Juhász M. Lajos: este
93 Leskó Róbert: Itthon idegenben
94 Kürti László: Költözöm
95 Müller Zsolt: KINÉZ
96 Kalnivet Péter: Roms
97 Markovics Anita: Lékkör
98 Bartha Ferenc: Irodalmi portál
99 Berényi Csaba: Szenvedélybeteg haiku
100 Fövényi Sándor: én hiszek
101 Z. Tóth Imre: Bánatkészlet
102 Macska Mátyás: Nadardiam
103 Holló Csilla: Visszavágás
104 Egry Artúr: pregnek
105 Kalnivet Péter: sensibile simultane
106 Hardik László: Szerelmeskedvers
107 Baán Zsolt: Csillag-kép
108 Németh Márk: Semmi. Élet.
109 Lelkes Miklós: M E Z Õ /Böszörményi Zoltánnak/
110 Szalay Károly: Az óra
111 Lelkes Miklós: MINDEN BEZÁRT...
112 Kun Tibor: Esti Ima
113 Lelkes Miklós: KARÁCSONYI TÛNÕDÉS
114 Lelkes Miklós: ...DE SOK MINDENT LÁTTAM!
115 Lelkes Miklós: ÚGY HITTÉK...
116 Frady Endre: Vers ellés
117 Helfenbein Katalin: Tükörbõl nézve
118 Frady Endre: Csigavér
119 Keresztes Krisztián: hozzájuk
120 Bartha Ferenc: Kortársaim!
121 Széll Zsófia: Szomjasan
122 Tóth János: Alkonyi kép
123 H. Molnár Ákos: a zseni
124 Pajor Alex: Epifánia
125 Halász István: A kerti munka értéke
126 Tóth János: Lángok
127 Molnár Szilvia: Énhasadt
128 Székely Tamás: Eső
129 lengyel attila: Háború nélküli világ/a
130 Pajor Alex: Nekünk (Summa)
131 Tóth János: Pusztulás
132 Keresztes Krisztián: esetnapló 24
133 Varga Árpád: Pilinszky apevája
134 Z. Tóth Imre: Vadászat Galileában
135 Pion István: Kérdõjel
136 Szuly Gyula: AZ ÕRBÓDÉ MÉG UGYANAZ
137 Bartha Ferenc: Terror 2004.09.01-03.
138 petz györgy: LEPKÉK
139 Petz György: élõ látszat
140 Tass Marianne: Mosoly
141 Tóth János: Alkony
142 Petz György: Idő ürügyén
143 H. Molnár Ákos: talajviszonyok
144 Eve Alexander: Mesterviszonylat
145 Kovács Dávid: tisztán
146 Fövényi Sándor: Minden költészet
147 Kegyes Kata: Az agy és a lélek
148 lengyel attila: Benceversek - Fényfagyi
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-10-26 12:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Juhász Zoltán Én
2026-10-26 09:45       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor varjúhad kereng
2026-10-26 07:34   Napló: az univerzum szélén
2026-10-26 07:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Szakállas Zsolt panoptikum.
2026-10-26 07:07   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2026-10-26 01:24   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2026-10-25 22:40   Napló: Bátai Tibor
2026-10-25 22:29   Napló: Baltazar
2026-10-25 22:22   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2026-10-25 22:17   Napló: Baltazar