Hattyú-nóta

                                      "...mint morzsolt kukorica
                                      peregnek az évek."


Becsukta előttem ajtaját az álom
arcomra a ráncok fáradtan hullanak
lelkeim keringnek őszi maszkabálon
ordas szívemben búg pár millió pillanat
   gondokba burkolódzó nappalok után
   hulló hajam ezüsttel szövi át az éjt
   elnyűtt ujjaimon évgyűrűk és sovány
   reményem nyújtózik a régi vágyakért
zenél az értelem szól a dal - hamisan
sóhajtva ágyba dől a délceg akarat
és elmerül csendesen minden ami van
bedönti már a volt a büszke falakat

ereimben a lüktetés legyint leül
tán moccan még valami majd csönd - itt belül






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Nemzedékek (Budapest, 1991)
Kiadó: Krúdy Gyula Irodalmi Társaság